6. fejezet

Addig integettem nekik míg láttam őket, majd egyszercsak már azon kaptam magam, hogy a repülőgépen ülök. Megpróbáltam kitalálni, hogy akkor most melyik oldalra is érdemes ülni, ha 11000 méterről szeretném csodálni a napfelkeltét, de sajnos nem sikerült az ablak mellé telepedni. Már csak pár perc volt a felszállásig, mikor észbekaptam, hogy magammal e hoztam a fényképezőgépet, hisz mit érnek az emlékek képek nélkül. Gyorsan fütyörni kezdtem a táskámba, mikor hirtelen lehuppant mellém. Felkaptam a fejem, hogy megnézzem ki lesz a másik szomszédom az utazás során. Egy átlagos magassággal , szőke hajjal és sötétbarna , szinte már fekete szempárral megáldott huszonéves srác. Ahogy megláttam azt a kétszempárt, olyan , hogyis hívják gonosz.....démonok; ezaz, olyan szeme volt, mint a démonoknak a filmekben. Fejemet biccentve köszöntem felé, ő még annyira sem erőltette meg magát,válat megvonva kerestem tovább fényképezőgépet. 

- megvan – állapítottam meg és kivettem a táskából. A mellettem ülő szomszéd szúrós pillantásokkal jutalmazott, hogy ne mocorogjak már annyit, nem tudja hallgatni a zenét a fűlesén, amit időközben felvett. Az egyik légikísérő nő elsuhant mellettünk, majd pár másodperc elteltével megszólalt a hangszóró:

” Köszöntjük önöket itt Skyeurope járatán..Kérem kapcsolják be a biztonsági öveiket, mert hamarosan felszállunk. És kérem a mobiltelefonokat kikapcsolni a felszállásig.“

Nagyon izgultam, kissé émelyegtem is, bár ez csak a izgulás jele volt, eddigi életem során egyáltalán nem ültem repülőgépen, így a legjobbnak láttam, hogy hátradőlök és behunyott szemekkel, nagyokat lélegezve várom a felszállást.

Szinte nem is éreztem, ahogy a gép a levegőbe emelkedik, nyugodt voltam najó egy kicsit azért izgatott is, alíg vártam, hogy megérkezünk a csodálatos Londonba. Gondoltam ha egy kicsit szundítok, úgy hátha hamarabb odaérünk. Bár tartottam attól, mivan ha ez eddig csak egy álom volt és ha felébredek akkor a saját ágyamba találom magam a szobámban.

Nagyon unatkoztam,  hisz a bal szomszéd egy démonszemű zenefüggő , meghát azért nem nagyon akartam amúgysem kontaktusba keveredni vele; félemetes volt, a másik felemen pedig egy alvó középkorú nő, ilyenre elpocsékolni egy tökéletes helyet, alszik... pff miért nem adta akkor át  inkább a helyét nekem,.( dühöngtem magamba)..így végül unalmanban elaludtam.  Nem telt el sok idő felriadtam, ugyanis „tengerpart/srác/unikornis/“ emlékeztek? Ugyanaz az álom, immár harmadszor, de mit akar jelenteni?

A gondolkodásomban egy középkorú egyenruhás légikísérőnő zavart meg. Az őrületbe kerget!!

- sütit? Egy palack ásványvizet? Vagy valamit adhatok?

Résnyire kinyitottam a szám , de szavak nem jöttek ki a számon, hiába is erőltettem. Most keltem fel , amúgysem vagyok olyankor a toppon , a másik ok pedig az álom. Biztos bunkónak hitt ez miatt, mert csak egy fejrázással válaszoltam kérdésére. Láttam a tekintetén, hogy kissé lenéző volt, bár a nagy vigyor meg volt az arcán, bár ha a munka nem kötelezné legszívesebben kiosztott volna, hogy mégis „milyen udvariatlanok ezek a mai fiatalok“ szöveggel.

...

Kis idő múlva, ismét megszólalt a hangszóró, immár azt jelezve, hogy hamarosan földet érünk. Kihasználtam azt a kisidőt míg a gépen vagyok, kipróbáltam milyen pisilni a „levegőben“.  Ahogy kiléptem a wc-ből az egyik nő ismét a hangszóróba beszélt. Gyorsan elfoglaltam a helyem, bekapcsoltam az övem és vártam összekulcsolt kezekkel, hogy földet érjünk.

Az egyik légikísérőnő, immár fiatalabb körbejárt, hogy minden rendben van –e és mindenki kezébe egy szórólapot adott. Volt aki elvette és volt aki vissza is utasította.

„Heathrow repülőtér London 1. legnagyobb repülőtere és egyben a világ egyik legforgalmasabb nemzetközi repülőtere. British Airways járatai érkeznek ide. (lapoztam mosolyogva tovább hisz ezek az információk nem rám vonatkoznak ). Igen ez nagyon érdekes viszont én mégsem ott fogok földet érni , hanem Stansted repülőtéren, ami kb. 50 km-re észak-kelet irányba található Londontól. Ez repülőtér az Egyesült Királyság 3. legforgalmasabb repülőtere, Heathrow és Gatwick után.

A repülőtérnek saját vasútállomása van, így a Stansted Express járatok közvetlenül kötik össze Londonnal.

Remek, azt hittem, hogy taxiznom kell, úgy sokkal könnyebb lenne a helyzet. – haraptam bele a számba, hisz egyik ismerősöm azt állította, hogy ő taxival utazott. Bár lehet nem ezen a repülőtéren szállt le. A fenébe is, nem emlékszem rá mit mondott. Remélem nem fogok elveszni.

Szóval leszálltunk Londonban GMT, azaz helyi idő szerint 10:30-kor. Már én voltam a következő, aki szállt volna le ajtónál, de eszembe jutott, hogy a táskámat az ülésen hagytam,  nagyon ideges lettem, hisz abban volt mindennem a pénztől kezdve a fényképezőgépig;hátrafordultam, nagy tömeg tárult elém, próbáltam a kis termetemmel tolakodni, mikor valaki megbökte a vállam. Ugyanaz a középkorú immár mogorva tekintetű légikísérőnő nyújtotta felém a táskám. Nagyon megörültem neki, nagy vigyorral hálásan megköszöntem neki a jótettét. Utolsóként távoztam a gépről, ahogy az ajtóban álltam megcsapta az eső szele az arcomat , nem az a tipikus magyaroszági szelő, ez valamiben különbözött az otthonitól. Nagy levegőt vettem és mosolyogva leballagtam a lépcsőn. Alíg várom, hogy felfedezzem ezt a csodás várost.

Rövid poroszkálás után sikerült megtalálnom az összes csomagom.  Egy darabig csak álltam ott, mint valami árvagyerek mikor észrevettem valamit, nicsak , az ott egy taxi??? Odaballagtam a csomagokat húzva magam után ahová a legtöbb ember megy, hisz gondolom ő is taxival fognak utazni. Tolakodva előre kerültem a első sorba és többieket utánozva karomat feltéve/ integetve jeleztem a taxinak.

Kis idő múlva meg is állt egy taxi.. hmm London már most imádlak. Ki ne ismerné a jellegzetes fekete londoni taxikat, amik közül manapság már egyre több színes vagy már reklámot hordoz. Közismert nevük a „Black Cab”.

Beszálltam, csomagjaimat a taxisöfőr „bedobta“ a csomagtartóba, majd visszaült. Előrenyújtottam egy papírcetlit amin a cím állt ahová elkellett jutnom, a szálláshoz. Barátságosan, mosolyogva hátrafordult jelezve, hogy nyugodjak meg , minden oké.

- maga először van itt? – szólt hátra mikor a dugó közepén álltunk 5 percre, én addig a várost kémleltem a kocsiablakból.

- igen- mosolyogva néztem a kormány mögött ülő férfira.

- akkor üdvözöljük nálunk!!! Munka?

- köszönöm, nem tanulmányi okok miatt jöttem ebbe a szép városba.-  dőltem hátra.

...

Másfél óra elteltével megis érkeztem a célállomásra, London szívébe. Kiszálltam, csomagjaimat megkaptam, kifizettem a taxit ami nem volt sem olcsó, sem drága tehát árban megfelelő volt. Nagyot sóhajtottam , a csomagokat magam mögött húzva besétáltam a épületbe. Ez nem egy hotel volt, nem volt 5 csillagja.. ez csak egy egyszerű kis diákszálló. Vagyis az attól függ mi számít egyszerűnek Londonba. 

Londoni taxik a legtisztábbak, vagyis ez a taxi az volt  , valamint a londoni taxisöfőrök a legbarátságosabbak . Igaz, hogy eddig csak vele találkoztam, de volt már olyan alkalmam, mégpedig Olaszországban, ott az egyik söfőr igencsak udvariatlan,tapintatlan volt.

-nos megérkeztünk- sóhajtottam fel.

Kívülről az épület nagyon elnyerte a tetszésem, tipikus londoni épület. Vörös téglából kirakott, nagy fehér ablakok. Kicsit olyan gótikus beütésű volt, alíg vártam, hogy láthassam belülről.

Beléptem az épületbe, varázslatos volt, ahogy beléptél szembe volt egy hatalmas porta, ami véleményem szerint diófából készülhetett. A falon a portánál kisebb faliórák mindegyik más ország óráját mutatta és középen volt egy nagy ami pedig a helyi időt. Néhány kép és porcelán szobor is ékeskedett a polcokon. Jobb oldalt egy hatalmas falépcső, ami az emeletre vezetett.

Udvariasan bejelentkeztem, megkaptam a kulcsot és kértem egy kisebb útbaigazitást. A portás odaintett egy hosszú barnahajú lánynak, aki rögtön mellettem is termet.

- ö fog körbevezetni- mutatott a lányra- érezd magad otthon nálunk- majd visszafordult a soron következő vendéghez.

Először a szobámra voltam kíváncsi, hogy le is tudjak rögtön pakolni.

41 szoba található az enyém a 25.-ös volt. Nincs messze a központtól sem mindössze 6.1km.

Meg is találtam a 25.-ös szobát az emeleten, bedugtam a kulcsot, majd elfordítottam. Lassan benyitottam, nem hittem a szememnek, gyönyörű volt, persze nem egy *****hotel, de aludni épp megfelelő volt. A falak fehérek, 2 emeletes ágy,amit egy piros függöny takart, szóval mások neláthassák , hogy az illető, hogy alszik vagy esetleg valami mást csinál és egy nagy francia, amelyeknek keretei is oly sötétek voltak mint a porta. Minden fából volt itt. Nagyon tetszett. 2 emeletes ágy??? Én azt hittem egyedül leszek, dobtam le a cuccom az egyik ágyra. A szőnyeg sötét piros volt, minden ágy alatt található volt olyan kihúzhatós rész, ahová a cuccaidat pakolhattad, tehát nem volt szekrény.

- mások is lesznek itt? – néztem kicsit félénken.

- nem értesz mit mondasz.- válaszolt vissza értetlenül.

- jéézus... magyarul mondtam, nagyon sajnálom, nem vagyok hozzászokva, hogy már más nyelven kell beszélnem- kaptam a fejemhez, kissé elpirultam.

- semmi baj, szóval hogy tetszik? – nézett körül.

- nagyon jó, tetszik, egyszerű és nagyszerű. Lehetne egy kérdésem?- mosolyodtam el. ő bólogatva válaszolt.

- egyedül leszek?- léptem hozzá közelebb.

- erre nem tudom a választ, bár szerintem nem.- felelt mosolyogva. – ígyis alíg vannak már  szabad szobák.

- értem, köszi.. körbevezetnél légyszives?- kaptam magamhoz a sporttáskát , amibe a fontosabb  dolgaim voltak.

...

- ez itt az étkező- állt meg az ajtónál. Tele fából készült 4-6-os asztalokkal és székekkel. Bal oldalon volt egy kisebb konyharészleg berendezve ahol a a reggelit készítik és egy ablak. Az egyik falon kisebb tv volt felhelyezve, hogy étkezés közben se véletlenül a kajájukra figyeljenek, hanem a tv-re. A padló fekete-fehér csempékkel volt kirakva. Körülnézve láttam egy-két ember azért lézeng bent ,délutáni kávéjukat illetve teájukat fogyasztják újságot olvasva. Feléjük köszöntöttem, mégse az legyen az első benyomásuk, higy beképzelt, nagyképű vagyok.

Aztán következett egy nagy, sőt hatalmas nappali vagy minek is nevezzem, mindenhol fekete és piros bőrfotelok egy-egy kávéasztallal. Képek a falon, művészi és egypár poszterszerű. Az ablakkeretek feketék voltak, a fal és a szőnyeg szintén piros.

A következő egy szoba , ahol a fiatalok szórakozhatnak illetve kipihenhetik az aznapi fáradalmaikat; biliárd asztal a szoba közepén. Jobb oldalt fekete fotel kávézóasztallal, másik oldalt ugyanígy.  Ahogy a szobába belépsz bal oldalt található egy kandaló is , közvetlen mellette pedig könyvespolcok; bőrfotelek. Aztán megmutatta a wc-ket és a külön zuhanyzókat.

- nos hogy tetszik?- álltunk meg  a szobám előtt.

- nagyon széép.- válaszoltam mosolyogva. Tényleg nagyon tetszett. Bár furcsáltam, hogy csak a konyhában van TV, nem mintha azért jöttem, hogy nézzem.

- majd elfelejtettem... nálunk még van mosoda szolgálat is, 24 órás a recepció, fitness center, parkolási lehetőség..... jaj és Wi-fi internet kapcsolat, ami a fiatalok számára elengethetetlen.- nevetett fel.

- remek.. és hol tal...?- nyúltam a kilincs felé, de ekkor megszólalt az „idegenvezetőm“ csipogója.

- most mennem kell, de ha valami kell akkor recepciónál megtalálsz.

Beléptem a szobámba, mosolyogva helyett foglaltam az emeles ágy alsó részén.  Nem volt kedvem kipakolni, ráér. Kis idő elteltével miután felfogtam, hogy ez velem történik , észbekaptam, hogy felkéne hívni a szülőket , hogy itt vagyok; megérkeztem.

Jó pár órát el is beszélgettem velük, nagyon sokat fogunk fizetni, de hátha nekik megéri, akkor nekem is.

Már 5 óra fele járt az idő, a hasam is jelezte, hogy ideje lenne enni valamit. Nem volt nagy kedvem lemenni a konyhába, bár minek is mennék, ha csak reggelit kap az ember a többit magának kell biztosítania. Gondoltam, hogy itt az idő bekapni az 1. londoni McDonald's-os kaját. Magamra kaptam egy fekete dzsekit ami épp az egyik börönd tetetjén volt, telefonomat és  a pénztárcámat a zsebembe csúsztattam. Öltözékem szerintem megfelelt annak, hogy elmenjek egy késő délutáni sétára, meg egy mekis körútra.

Nem messza a szállótól volt is egy meki, kértem 3 chickenburgert nagy hasábbal.  Nagyon éhes voltam.

Mikor már úgyéreztem, hogy teljesen tele vagyok elindultam hazafele.

Hazafele sétálva kicsit más sötétedett , kissé homály volt mikor észrevettem valamit a bokrok között....