2. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt! :) Köszönöm a komenteket és az oldalmegjelenítéseket! :) Remélem, hogy tetszeni fog:)  Véleményt kérek, hogy mégis, hogy haladok.

Szombat, végre hétvége. Ismét szép napsütötte napra ébredtem, igaz, hogy most valahogy nem 6:45-kor, hanem valamivel később, méghozzá 10 körül. Reggel, ahogy kikászálódtam az ágyból az első gondolatom az volt, hogy ma ha törik ha szakad megírom azt a fogalmazást, ugyanis valahogy nem sikerült , csak anyagot gyűjtöttem hozzá. Mezítláb, kócossan , szememet dörzsölve lépkedtem le a lépcsőn, konyha felé vettem az irányt mivel hallottam édesapám hangját.
-  nyugi nyugi  fent vagyok már!!- szememet dörzsölgetve lépkedtem felé
-  ugye tudod, hogy késésben vagy- komor tekintettel nézett rám miközbe felhúzta az egyik szemöldökét.-  he? Honnan?- néztem rá kérdően-  megígérted, hogy mész segíteni a....-  mondta, de nem is folytatta továbbAhogy apa befejezte volna a mondatát  amibe belekezdett én rohantam is fel a szobámba, hogy felöltözzek, így aztán nem is hallottam a  végét, hisz már eszembejutott, hogy anyának megígértem, hogy megyek neki segíteni, ő egy élelmiszerboltban dolgozik,  ott azért sokszor elkell a segítség mivel egyedüli alkalmazott és a fönőkasszony sincs ott túl gyakran. De miért nem hívott akkor fel?, nyúltam a telefonom felé.
-    Hát igen ... tipikus... lemerült - dobtam vissza az ágyra, majd rohantam be a fürdőbe készülődni, aztán a szekrényből kivettem egy  szűk háromnegyedes koptatott riflét és felsőnek meg egy sötétkék sima rövidujjút választottam.
Gyorsan magamra kaptam a felsőt , de mikor a nadrág felé nyúltam amit az ágyra dobtam a nagy siettségbe belerúgtam az ágy lábába! Gyorsan a kislábujjam felé kaptam , -persze mindig csak a legkisebbet bántják.- hangossan felszisszentem , meg egy pár szép szó is elhagyta a számat. Miután megbizonyosodtam róla, hogy megmaradok, felugrottam ,kicsit megmozgattam a lábbujjaim, hogy mégegyszer biztosra menjek, a nadrágért nyúltam, sietve felhúzta az egyik lábamra, hát a másikkal akadtak problémák, beakadt a lábam, ahogy felakartam venni, ugráltam mint valami szerencsétlen, míg nem ismét a földet csókolhattam  az arcommal.
-   Mit szerencsétlenkedsz itt?- nyitott be apa , megjelent az arcán egy huncut mosoly, ahogy meglátott a földön fetrengve. Felsegített, gyorsan beleráztam magam a nadrágba , majd lerohantam az emeletről apa után.
-   Gyere elviszlek! -Nyúlt a kocsikulcs után
-   Rendben köszi. – mentem utána.
Lassan már nekem is lesz jogsim aztán nem kell apumnak furikáznia engem  össze-vissza, na jó lassan , még bele sem kezdtem, majd csak a nyár folyamán terveztem csak. Mikor jövőre egyetemre megyek  már az én saját kicskocsimat vezethessem.
-   Öhm, cipőt nem akarsz felvenni?- nézett le apa  a lábfejemre
-   Ahhhh,.....- szálltam ki morogva a kocsiból , észresem vettem, hogy csupasz lábbal futkározom, elvoltam foglalva a jogsival meg a kicsikocsimmal, belemerültem. Gyorsan magamhoz kaptam egy tornacipőt, hisz az volt az előszoba közepén ledobva, mit sem törődve mezítláb végig futottam a kocsiig, majd a kocsiban felvettem.
Apa kitett a bolt előtt , ő pedig ment a saját dolgára. Bementem az üzletbe, kicsit azonban bevallom féltem, hogy mit fog reagálni , hogy késtem vagy 1 órát.  Néha eljövök segíteni, valamikor a főnökasszony megajándékoz pár apróval, de nem ezért járok ide hanem, hogy segítsek anyumnak. Ahogy beléptem senkit sem láttam , bementem a raktárba , anyum ott próbált épp egy dobozt levenni a legfelső polcról.
-   Szia Anya- köszöntem rá
-   Szia.. segítenél?
-   Komolyan???? Na jó hozok egy széket-mentem ki a raktárból.
Mire visszaértem a székkel addigra anya már leszedte.
-  Kicsit késtem- néztem anya felé elhúzott szájjal
-  Nem gond, amint látod egyedül vagyok,  pakold ki ezt- nyomta a dobozt a kezembe.
Kipakoltuk amit kellett, aztán én már elkezdtem takarítani míg anya a vevőket szolgálta ki.
-   Jónapot- köszönt egy hang.
-   Szia- hallottam ahogy anya visszaköszönt, én kikukantottam a raktárból , ahol épp takarítottam , hisz olyan ismerős volt a hang amit az előbb hallottam.
-    Szia Anna- nézett rám barna szemeivel az illető
-    Szia Ádám- biccentettem a fejemmel, majd visszamentem tovább takarítani mit sem törődve az előző illetével.
Kis idő után már zártunk is , anya még bepakolt egypár cuccot és mentünk haza. Fél-2 volt mikor utoljára ránéztem a karórámra.
-    Segítenél?- nyomott a kezembe két táskát.
-    Mire ennyi minden ??- néztem rá, majd átvettem tőle a telepakolt táskákat.
-    Ma jönnek Bringston-ék- zárta be az ajtót
-    MA?
-    Egész hétvégén itt lesznek, sőt csak hétfőn estefele fognak elmenni.
Bringston-ék anyu felől az egyik unokatesó, férjezett nő 1 apró 2 éves kislánnyal. Nagyon remélem, hogy a férje nem jön , ki nem állhatom azt a férfit.
-    Nagyon klassz- mondtam unottan.
-    Ne légy már ilyen savanyú, jön a kis Caroline is, ellesztek ti- veregette meg a vállam- hisz legutoljára is , hogy elvoltatok.
-    Anya csecsemő volt mikor én utoljára láttam.- húztam össze a szemöldököm - és amúgy is a fogalmazást kell megírnom amivel pályázhatok arra a 6 hetes angolnyelvkurzusra.
-    Ráérsz, játszol vele egy kicsit ,aztán megírod - mosolygott rám . Kénytelen voltam ellenkezni.Kis beszélgetésünk alatt haza is érkeztünk. Apa még nem volt otthon, nem állt az autó a ház előtt.
-     Apád merre van?
-     Nemtudom , engem csak kitett , ennyi volt.- vontam fel a vállam.
 Lepakoltunk, anya főzött ki tésztát ebédre, aztán tettünk rá darált húst , rengeteg sajttal, Spagetti.  Kedvenc kajám egyike.
Összerakodtunk az egész házban, előkészítettük a vendégek számára a szobát, hogy ha utazás megviselte őket tudjanak hol lepihenni.
Felmentem a szobámba, hogy elkezdjem azt a rohadt fogalmazást, letelepedtem az íróasztalomhoz, fiókból előhúztam egy papírt . Már vagy 5 perc telt el, sikerült leírnom két nyavajás mondatot, mikor csengettek. Ledobtam a tollat a papírra, hátradőltem, majd felsóhajtottam.
-     Kérlek istenem adj nyugalmat!!- túrtam a hajamba. Kezeimet a szék karfájára tettem és még egy utolsót felsóhajtottam,majd karfára támaszkodva felhúztam magam. Lépcsőnél egy pillanatra megálltam, nem hittem a szememnek....