3. fejezet

Sziasztok!! :) Itt az új rész, ha lesz elég komi akkor már holnap teszem fel a kövit!! (: Remélem tetszeni fog.

Lépcsőnél egy pillanatra megálltam, nem hittem a szememnek, hogy kiket láttam

a bejárati ajtónál.Bringstonék voltak azok, bár csak ketten és ez volt a meglepő. Hol van

a család feje? Azaz Danny. Talán elváltak?, ez a gondolat röppent át az agyamon, de anya

hangja visszarázott a valóságba. Megráztam a fejem , majd lassú léptekkel lesétáltam

a megérkezett vendégekhez. Mosolyogva fogadtuk őket, meg  persze két puszi az arca,

aztán gyorsan felkaptam a kislányt , aki az anyja kezét szorongatta a másik kezével pedig

az ujját rágcsálta. Nagy kacagással fogadta a köszönésem, egy nagy cuppanóst nyomtam

az arcára, olyan jó még mindig babaillata van.

Imádom őt. Nem mertem rákérdezni, hogy mégis hol lehet Danny csak egy érthetetlen pillanást  vetettem anyum felé mikor hajoltam fel épp Caroline-tól. Ő vállat  vonva elvette Lucy csomagjait a bejárati ajtó elől.

-merre van a mosdó?-kérdezte falfehéren Lucy
-  fel a lépcsőn és ott a 2. ajtó jobbra- navigáltam
- jól vagy?- kiáltott fel utána anya
-  a.aja-nyöszörgött a kis Caroline anya után , aki épp ment fel a lépcsőn, szinte futott.- aja –  nyújtotta ki a kezét és ilyedten nézett, mintha Lucy itt akarná hagyni őt.
-  na mit fogunk ma csinálni?- guggoltam le hozzá mosolyogva, megfogtam az apró kezeit.
Az ilyedt tekintetét gyorsan a mosoly váltotta fel. Olyan kis édes. Szőke göndör fürtök

gyönyörű nagy csillogó zöld szemmekkel párosítva. Kis angyal.
Anya felvitte  a csomagokat az előkészített vendégszobába.
-           Jól vagy Lucy?- érdeklődtem a lefele jövő nő után, aki jött le épp a lépcsőn.
-           Már jobban igen, csak a repülést nem nagyon bírja a gyomrom- kapta fel a lányát a földről.
-            Éj. Éjes- bújt bele anyja hajába a kislány. Mosolyogva simogatta a lánya fejét
-           Megyünk eszünk valamit
-           Szolgáljátok ki magatokat, érezzétek magatokat otthon, én megyek megnézem anyát.-futottam fel a lépcsőn.
Valami nem stimmel, gyűrű megvan, jó kedv viszont sehol, bár lehet hogy csak fáradt az utazás miatt. Igen ez lesz az oka, elkönyveltem ezt magamba. Holnap jobb lesz .
A szobám felé lépkedtem...., ugyanis megfeledkeztem a nagy gondolkozásomba, hogy miért is jöttem fel.
-           Anna- szólt utánam anya.- hova mész?- közeledett felém.
-           Megyek megírom a fogalmazást,mert hétfőn lekell a..
-           Megírod holnap van még rá időd egy teljes nap, nem viszed ki kicsit Caroline-t a
városba.- nézett rám anya kérlelve.
-           Most? Ma?- vettem le a kezemet a szobám kilincséről. Anya bólogatva válaszolt.
-          Ahh.. jó. Adj 5 percet míg átöltözöm- vonultam be a szobámba.
Magamra kaptam egy fekete derékig magasított  nadrágot és egy kék-fehér csíkos tie 
topot, hajamat kontyba fogtam a fejem tetején , választottam hozzá még kiegészítőt, egy fekete-fehér mintás kendőt, amit úgy a konty előtt megkötöttem. Cipő pedig egy pár fekete balerinacipőt. Egykis szemceruza szempillaspirállal, halvány szájfény és indulhatunk is. Leballagtam az emeletről a többiekhez.
Lucy mosolyogva fogatott.
-          Csinos vagy – nézett végig rajtam, majd belekortyolt a bögréjébe.... jaj magával hozta a mindennapos teadélutáni szokását.
-           Köszi- mondtam , miközben pukedliztem egyet.
-           Randira mész? – emelte fel az egyik szemöldökét Lucy.
-           Igen * hatásszünet* a kislányoddal- nevettem el magam , amit Lucy is viszonzott.
-          Menjetek csak, ne legyetek sokáig, mert lassan fürödni kell- tette a mosogatóba a bögréjét, majd felkapta Caroline-t és felvitte, gondolom felöltöztetni.
Kisidő múlva jöttek is, mosolyogva totyogott felém a kislány. Nemtudok egyszerűen betelni vele.
-            Fogd meg Anna kezét jó??- emelte fel a mutatóujját az anya, majd egy nagy cuppanóst nyomott gyermeke fejére. A kislány szorossan megfogta a kezem, már nyúltam a kilincs felé mikor Lucy megfogta a vállam. Megfordultam.
-          Ha valami van hívjatok  és köszönöm.
-          ugyan, mit? – néztem rá mosolyogva
-          Na menjetek , mert lassan besötétedik-lépett Lucy mellé anyum.
Lassú léptekkel sétáltunk a kis Caroline-nal, itt-ott felkaptam kezembe, hisz fáradni kezdett. Néha hangosan felkacagott mikor egy-egy lepke elrepült előtte. Élveztem vele a sétálást. Amúgyis szeretem a gyerekeket, olyan Isten kis ajándékai. El sem tudom hinni, hogy egyszer voltam én is olyan kis apró emberke.
Lassítani kezdett mellettünk egy fekete autó, mitsem törődve Caroline-nal a kezembe 

sétáltam tovább. Nagyon zavaró volt, hisz mégis mi a francot akar? Elakar rabolni? Vagy útbaigazístást csak, de akkor miért nem áll meg?.  Az ég is esőre állt, sötét felhők borították el az eget, az utca üres volt, néha egy-egy esőcsepp már lecsöppent az aszfaltra a borús felhőkből. Gyorsabbra vettem a tempót, mert kissé megijedtem, nem is magamat inkább a kis Caroline-t féltettem. 

Nem lett hosszú tudom, a kövi hosszabb lesz ígérem. (: