Sziasztok!!! Bocsánat, hogy nem hoztam a részt, de nem voltam otthon!Nem lett hosszú rész, de a legközelebbi ígérem, hogy hosszabb lesz és garantálom ,hogy nem kell majd ennyit várnotok sem rá!
- nyugi kislány.. semmi baj- mondta egy ismerős
kissé mély hang. Megszeppenve felkaptam a fejem és egyenesen a srác
szeméibe néztem, a gyönyörű zöldeskék szempárral és a híres pimasz
mosolyával találtam szembe magam. Akaratlanul is a mogorva képemre mosolyt
varázsolt. – öhm.. kösz, hogy leszálltál a lábamról- nevetett fel miközben
a behorpadt kopott barna cipőjét szemlélte.
- tényleg nem akartam Harry- mondtam miközben Daisy-t
kerestem a távolban.
- mit kere...- fogta meg a vállam a göndörke.
- mindjárt jövök.-szakítottam félbe.
- itt megvárlak- bökött az egyik közeli pad felé,
majd leült. Kezeit összekulcsolva a térdére helyezte és a tájat figyelte.
Gyors léptekkel a kislány felé haladtam, aki persze
miért is ne? Játékos kedvében volt. Ahogy szaladtam felé, már amennyire egy
magassarkúban lehet a fűben. Egy pár bucka... hát miért is ne? Azok nem
hiányozhatnak. Magassarkúban kergettem a kutyát,mint valami részeg fazon úgy
nézhettem ki, aki botladozik, miközben a buckákat próbáltam kikerülni. A kutya
itt-ott szembefordul velem és elugatja magát, majd tovább szalad.
- én ezt ..már nem ....bírom.- álltam meg kifújni
magam. Leültem a fűbe egy kicsit pihenni. Lábaimat törökülésbe helyeztem
és figyeltem, ahogy Daisy össze-vissza felszabadultam szaladgál.
- DAISY!!!!!- kiáltotta el magát Harold a padnál.
Daisy azonnal odarohant hozzá. Neki engedelmeskedik! Nekem miért nem fogad
szót?
Harry mosolyogva megsimogatta a jószágot, majd
felkapta és felém nézett.
- mivan???- kaptam a fejemhez, majd egy
hirtelen mozdulattal hátradőltem a fűben.
- ennyi az egész- mondta büszkén Harry, majd leült
mellém törökülésbe a fűbe Daisy-vel az ölében.
Én ott feküdtem a fűben mellette, míg ő Daisy-vel
játszadozott. Néha felkacagtam az arckifejezésén, mire Daisy rám ugrott a hasamra
így még hangosabban felkacagtam. Harold levette rólam a kutyát,aki épp az
arcom nyalogatta; így sikerült felülnöm. Csillogó szemeivel találtam szembe
magam, ahogy felültem, így akaratlanul is az elmosolyodtam. Az arcán egy
halvány pimasz mosoly jelent meg. Belepirultam.
- öö.. mennünk kell- kaptam ki Daisy-t a kezéből.
Rákapcsoltam a pórázt és lassan az út felé sétáltunk. Nem tudom mi történt
velem? Mi történik?? Legjobb lesz ha most hazamegyek. Igen?! Igen, Legjobb.
- hééé Annie!! várj!!- fogta meg valaki a vállam.
Tudtam, hogy ő az. Nagy sóhajt vettem, majd felé fordultam. Szivem a torkomban
volt. Elakartam tűnni onnan, legszívesebben elfutottam volna. Egyedül akartam
lenni a gondolataimmal.
- igen?!- mondtam unottan közben a mellkasát néztem;
ugyanis azzal voltam egyszintbe, nem akartam fel nézni a szemébe.
- nem vagy éhes? – guggolt le Daisy-hez.
- most??- értetlenkedtem.
- Elmehetnénk valahová- nézett fel rám a földről
zöldeskék szép szemeivel.
„ Ez nem igaz“- mérgelődtem magamban.
- nem randi!!- vágtam rá gyorsan felemelve a mutatóujjam.
- felőlem.miért is lenne az?- emelte fel a szemöldökét
mosolyogva.
- nos akkor megyünk? – csaptam össze a tenyereim.
Nagyon kínosan éreztem magam. Az arcom olyan piros volt , hogy azt még egy paradicsom
is megirigyelné. Én meg Harry? Jól van ezt még én sem gondolhattam komolyan. Ez
csak pár másodperces fellángolás lehetett. Mégis, hogy gondoltam ezt? És mi van
ha nem? ugyan már alig ismered! Hadd abba!- immár az utolsót hangosan is
kimondtam.
-jól érzed magad?- állt elém Harry.- mit hadjak
abba?
Vállat vonva továbbsétáltam. Jól van Anna csinálj
még több szégyent a fejedre.
- na gyere, közel van már az autóm - simított végig a hátamon.
Beleborzongtam.
Sziaa!♥♥
VálaszTörlésHühűű, itt lesz valami :)
Nagyon izgalmas rész sikerült összehoznod.
Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valami Harry és An között. :)
Hamar hozd az új fejezetet♥
köszii szépen :) hááát majd meglássuk ;DD
TörlésNagyon jó!! :) Várom már a kövi részt!!
VálaszTörlésköszönöm :) x
VálaszTörlés