vasárnap, augusztus 25, 2013

10. fejezet


Sziasztok!!! Bocsánat, hogy nem hoztam a részt, de nem voltam otthon!Nem lett hosszú rész, de a legközelebbi ígérem, hogy hosszabb lesz és garantálom ,hogy nem kell majd ennyit  várnotok sem rá!


- nyugi kislány.. semmi baj- mondta egy ismerős kissé mély hang. Megszeppenve felkaptam a fejem és egyenesen a srác szeméibe néztem, a gyönyörű zöldeskék szempárral és a híres pimasz mosolyával találtam szembe magam. Akaratlanul is a mogorva képemre mosolyt varázsolt. – öhm.. kösz, hogy leszálltál a lábamról- nevetett fel miközben a behorpadt kopott barna cipőjét szemlélte.
- tényleg nem akartam Harry- mondtam miközben Daisy-t kerestem a távolban.
- mit kere...- fogta meg a vállam a göndörke.
- mindjárt jövök.-szakítottam félbe.
- itt megvárlak- bökött az egyik közeli pad felé, majd leült. Kezeit összekulcsolva a térdére helyezte és a tájat figyelte.
Gyors léptekkel a kislány felé haladtam, aki persze miért is ne? Játékos kedvében volt. Ahogy szaladtam felé, már amennyire egy magassarkúban lehet a fűben. Egy pár bucka... hát miért is ne? Azok nem hiányozhatnak. Magassarkúban kergettem a kutyát,mint valami részeg fazon úgy nézhettem ki, aki botladozik, miközben a buckákat próbáltam kikerülni. A kutya itt-ott szembefordul velem és elugatja magát, majd tovább szalad.
- én ezt ..már nem ....bírom.- álltam meg kifújni magam. Leültem a fűbe egy kicsit pihenni. Lábaimat törökülésbe helyeztem és figyeltem, ahogy Daisy össze-vissza felszabadultam szaladgál.
- DAISY!!!!!- kiáltotta el magát Harold a padnál. Daisy azonnal odarohant hozzá. Neki engedelmeskedik! Nekem miért nem fogad szót?
Harry mosolyogva megsimogatta a jószágot, majd felkapta és felém nézett.
- mivan???- kaptam a fejemhez, majd egy hirtelen mozdulattal hátradőltem a fűben.
„Ezt nem hiszem el!“- mondtam halkan, miközben a fejemet jobbra-balra forgattam.
- ennyi az egész- mondta büszkén Harry, majd leült mellém törökülésbe a fűbe Daisy-vel az ölében.
Én ott feküdtem a fűben mellette, míg ő Daisy-vel játszadozott. Néha felkacagtam az arckifejezésén, mire Daisy rám ugrott a hasamra így még hangosabban felkacagtam. Harold levette rólam a kutyát,aki épp az arcom nyalogatta; így sikerült felülnöm. Csillogó szemeivel találtam szembe magam, ahogy felültem, így akaratlanul is az elmosolyodtam. Az arcán egy halvány pimasz mosoly jelent meg. Belepirultam.
- öö.. mennünk kell- kaptam ki Daisy-t a kezéből. Rákapcsoltam a pórázt és lassan az út felé sétáltunk. Nem tudom mi történt velem? Mi történik?? Legjobb lesz ha most hazamegyek. Igen?! Igen, Legjobb.
- hééé Annie!! várj!!- fogta meg valaki a vállam. Tudtam, hogy ő az. Nagy sóhajt vettem, majd felé fordultam. Szivem a torkomban volt. Elakartam tűnni onnan, legszívesebben elfutottam volna. Egyedül akartam lenni a gondolataimmal.
- igen?!- mondtam unottan közben a mellkasát néztem; ugyanis azzal voltam egyszintbe, nem akartam fel nézni a szemébe.
- nem vagy éhes? – guggolt le Daisy-hez.
- most??- értetlenkedtem.
- Elmehetnénk valahová- nézett fel rám a földről zöldeskék szép szemeivel.
„ Ez nem igaz“- mérgelődtem magamban.
- nem randi!!- vágtam rá gyorsan felemelve a mutatóujjam.
- felőlem.miért is lenne az?- emelte fel a szemöldökét mosolyogva.
- nos akkor megyünk? – csaptam össze a tenyereim. Nagyon kínosan éreztem magam. Az arcom olyan piros volt , hogy azt még egy paradicsom is megirigyelné. Én meg Harry? Jól van ezt még én sem gondolhattam komolyan. Ez csak pár másodperces fellángolás lehetett. Mégis, hogy gondoltam ezt? És mi van ha nem? ugyan már alig ismered! Hadd abba!- immár az utolsót hangosan is kimondtam.
-jól érzed magad?- állt elém Harry.- mit hadjak abba?
Vállat vonva továbbsétáltam. Jól van Anna csinálj még több szégyent a fejedre.
- na gyere, közel van már az autóm - simított végig a hátamon. Beleborzongtam.






4 megjegyzés:

  1. Sziaa!♥♥
    Hühűű, itt lesz valami :)
    Nagyon izgalmas rész sikerült összehoznod.
    Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valami Harry és An között. :)
    Hamar hozd az új fejezetet♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó!! :) Várom már a kövi részt!!

    VálaszTörlés