9. fejezet

Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog! Iratkozzatok fel és mondjátok el mi a véleményetek! Akár kritika akár dicsérő szavak! Nem érdekel, csak tudjam, hogy hogyan írok!! Kiváncsi vagyok mások véleményére! Íme a 9. fejezet!

Nyöszörögve, kócos hajjal nyúltam a telefonom után.

- haló?- szóltam a fejemet támasztva, majd széthasadt a fájdalomtól.

- Anna??? – szólt bele érdes, egész mogorva hangon egy férfi.

- ki az?- kérdeztem vissza álmosan.

- azonnal... gyer..- szétkapcsolt a vonal.

Elemeltem a telefont a fülemtől, furcsa tekintettel néztem a képernyőt, hátha még visszahív, majd egy hirtelen mozdulattal letettem a párnám alá és újra álomra hajtottam a fejem. Nagyon fáradt voltam, nem érdekelt semmi és senki. Egyszerűen csak aludni szerettem volna. Befordultam a fal felé és folytattam az álmomat.

...

- Annie!!Annie!- rázott meg Holly.

- hmm?- fordultam felé szememet dörzsölgetve.

- kelj már fel. Délután 5 óra van.-ült le az ágya szélére.

- és? Jó ez így- fordultam vissza.

- nem fogsz tudni aludni az éjjel. Gyere már!! Mesélnem kell valamit!-rázott meg újra.

- jól van,jól van fent vagyok- néztem a plafont.

Felkeltem az ágyról, majd hosszasan körbenézem a szobába. Mindenhol ruhák halmaza hevert, Daisy széttépet kitudja milyei, nem tudtam azonosítani őket. Gyorsan összerakodtam a szobába miközben eszmecserét folytattam Holly-val, aki az ágyon ¸ulve figyelte, ahogy takarítok.

- hol van Daisy? – szedtem össze a ruhakupacot a földről.

- kivitte a húgom sétáltatni.- mondta a szőkecsaj.- elmehetnénk sétálni, akarok valamit mesélni a tegnap estével kapcsolatban.

- jó befejeztem a takarítást. Megyek gyorsan lezuhanyzom és utána mehetünk is- kaptam magamhoz a szükséges cuccokat.

- oké,addig én is összekap magam.

Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, hajamat megszárítottam, magamra kaptam a ruhákat amit behoztam magammal.

Szőkésbarna hajamba hullámokat varázsoltam, kispiráloztam a szempillám és kihúztam tussal a szemhéjaim. A táskámba beledobáltam a szükséges dolgokat. Visszaverettem a szobánkba, ahol Holly már türelmetlenkedve várt rám.

- kész vagyok.- álltam meg az ajtóban.

- remek.- zárta be maga mögött az ajtót.

...

- imádom a cipődet.-bökött felé mikor tértünk be a sarkon. Addig megsem szólalt, csak most törte meg a csendet.

Bólogatva megköszöntem: - és mi az amit elszerettél volna mondani??-kérdeztem kíváncsian.

- kezdjem ott remélem nem haragszol, hogy ott hagytalak egyedül tegnap este.-állt elém.

- jaj ugyan már, jó valljuk be eleinte nagyon is megharagudtam, de aztán feltaláltam magam, szóval nem számít- legyintettem a kezemmel a levegőbe.

- akkor jó, nem iszunk meg egy sört vagy valamit?  Néztem rá, sör?? Sör?

- maradjunk a kávénál. Mit is mondtál honnan jöttél?- fogtam meg a nyakam, mert felfordult a gyomrom az alkohol hallatán. Elég volt tegnap este és a ma hajnali folytatás.

- nézd ott van egy kávézó.- mutatott a távolba a Costa Coffee feliratra, de az utóbbi kérdésemet valahogy figyelmen kívül hagyta. Otthon csak a Starbucks Coffee-ban voltam, imádom. Kedvenc helyeim egyike. Costa?? Ott még nem jártam, hallani hallottam róla. Nagyon megtetszett a Starbucks, szerintem ez lehet az oka.

...

- én egy Marocchino-t kérek- adtam le a rendelésem.

- én is!- emelte fel a mutatóujját Holly.

A pincér felvette aztán ment is a dolgára. Körbe néztem, vártam hogy Holly kezdje el végre amit elakar mondani. Nem fogom már annyiszor rákérdezni, hogy mégis mi van?

- héé hallod nem is figyelsz?-bökött meg. Tekintetemet gyorsan felé kaptam, eleresztettem egy udvarias mosolyt, ...magamba pedig gondoltam“ figyelnék ha végül kiböknéd ami miatt kicipeltél ide“.

- na szóval! Képzeld el, hogy kivel találkoztam tegnap.. az ex pasimmal..odajött tegnap hozzám, igaz kis alkohol is vo....- hagyta abba a mondanivalóját, mert megérkezett a pincér a kávékkal.

- köszönöm- köszöntem udvariasan, miközben tette le elénk a forró csészéket.

- hol is tartottam?-kevergette a kávéját.

- hogy találkoztál tegnap az ex pasiddal.. és hogy alkohol is volt benned..és ennyi- nevettem el magam.

- iigen, nos én is kicsit azért be voltam rúgva és hát megtörtént...

- mi az lefeküdtél vele?- kerekedett el a szemem, eszembe jutott Ádám. Most mit izélek én meg smároltam az exemmel, szóval nem alkottam rossz véleményt. Meg amúgy is mi van ha még szeretik egymást? Csak egyszerűen hullámvölgybe keveredtek?? Holly hasonló helyzetben lehetett, mint én.

- figyelsz? Vagy ennyire unalmas?- integetett az arcom előtt.

- bocsi,csak az eszembe jutott valaki.- hajtottam le a fejem.

- nem nem feküdtem le vele, csak elcsattant egy apró kis csók.- pirult el. – és azt hiszem, hogy újra lángra lobbant bennem valami. De ő nem hiszem, hogy így van vele. Megvolt az oka ami miatt szakítottunk. Nem volt rám elég ideje és szerintem most sincs máshogy.

- ohh nagyon sajnálom.. és mikor is szakítottatok?

- úgy 2-3 éve- szippantott egy nagyot a levegőbe.

- jaj te azóta már eltelt egy csomó idő. Hívd fel és beszéljétek meg.- mosolyogtam bíztatóan.

- köszönöm- kortyolt bele a gőzölgő kávéjába.

- igazán nincs mit, számíthatsz rám .. és mi a véleményed most legfelkapottabb fiúbandáról a One Direction-ról?- mosolyogtam.

- komolyan?? Anna? Komolyan??- kapta fel a vizet.

- most mi?mi van?-

- Niall az exem, róla beszéltem az előbb.- szomorodott el.

- jééézus , nagyon sajnálom- tátott szájjal bámultam felé, hogy mégis hogy lehetek ilyen hülye. Nem ismertem fel, mert tényleg nem. Elpirultam. Pont a közepébe trafáltam. Most nem tudom, hogy megharagudott rám vagy nem.  Sajnáltam őt, mert szinte ugyanazt érezheti, mint én és persze én hülye még újra előhoztam. Végülis ez miatt nem hibáztathat, hogy nem ismertem fel őt. Nem vagyok én mindentudó!

- semmi gond, hisz nem vagy híres, meg az x-faktor előtt.. volt ez az egész.-mosolygott. Biztos eszébe jutottak az emlékek.

- erről beszéltem- morogtam.

-tessék?- nézett rám összeráncolt homlokkal.

- semmi, semmi csak hangosan gondolkoztam.- ráztam meg a fejem.-várj akkor miattad volt tegnap velem undok???-kaptam a fejemhez.

- ezt hogy érted? Tegnap? – értetlenkedett.

- én találkoztam a OneD srácokkal , velük buliztam és mikor rosszul voltam a sok alkoholtól, gondoltam kimegyek egyet sétálni és mikor jöttem vissza Niall ült a lépcsőn és csak meredt maga elé. Megkérdeztem , hogy mégis mi a baja.. hát a válasz eléggé taszító volt hát jól ki is osztott...

- még jó mégis mi közöd van más dolgához?- emelte fel kicsit a hangját.

- hohóó.. mi közöm van akkor hozzád is??? Mi közöm van a te és Niall szerelmi dolgotokhoz?? Mit is keresek még itt?- álltam fel az asztaltól. Kicsit kiakasztott az előbbi beszólása.

- és ki fog fizetni?- szólt utánam.

- te hívtál meg nem? – kiabáltam vissza.

- vigyázz... Daisy!!- hallottam ezt a pár hangot amikor már messzebb jártam.

Épp a sarkon szembefutottam a húgával , kitéptem a kezéből a pórázt, felkaptam Daisy-t és szó nélkül ott hagytam a kamasz lányt.

Mégis mi az, hogy én minek avatkozom bele más dolgába? Segíteni akarok, már az is baj. Már pénzt kéne kérnem, mert mindenki utánam jön a problémáival és mikor meghallgatom akkor meg vagy ez van mint most Holly-val vagy még rosszabb rám akaszkodnak. Bár Holly is ebbe a kategóriába van, hisz pár napja ismerem csak és mindenhová magával akar cipelni. Mit nekem mondja el a gondjait, ha ott van egy húga is? Mit egy ismeretlennek?! Lehet olyan kisugárzással bírok, mint ahogy említettem, mindenki hozzám jön lelki megkönnyebülésre. De könyörgöm... oké nem leszek gyerekes.. bár most inkább vagyok kint a szabadban, mint bent egy fedél alatt másokkal.

Egy parkban sétáltattam Daisy-t, zöld fák mindenütt, zöld fű.. egypár ember lézengett arrafelé, az égen a felhők esőre álltak, de hát London ez a mindennapi; ez a szürkeség. Leültem a padra, Daisy-t jobbnak láttam szabadon engedni egy kicsit, mindig  csak pórázon van szegény jószág. Úgyis több kutya futkározott a fűben, barátkozzon egy kicsit. Elővettem a zsebemből a telefont, hogy megnézem hány óra. 8 óra volt. Sötétedni kezdett, olyan félhomály volt. Ideje hazamenni.

Próbáltam hívogatni magamhoz Daisy-t. leguggoltam a fű szélére és úgy hívogattam a kislányt. Nem értem vele el semmit. Az lesz a legjobb megoldás ha odamegyek és felveszem. Ahogy felálltam kicsit megszédültem ...így pár lépést hátrébb toptam. Valakibe beleütköztem... vagyis inkább a lábára léptem. Felszisszent valaki a hátam mögött, ugyanis még mindig a cipőjén álltam. Hirtelen megfordultam.:-úúú jézusom. Sajnálom, nagyon ügyetlen vagyok..-néztem a cipőjére.

- nyugi kislány.. semmi baj- mondta egy ismerős kissé mély hang. Megszeppenve felkaptam a fejem és egyenesen a srác szeméibe néztem, a gyönyörű zöldeskék szempárral és a híres pimasz mosolyával találtam szembe magam. Akaratlanul is a mogorva képemre mosolyt varázsolt.