10. fejezet

Sziasztok!!! Bocsánat, hogy nem hoztam a részt, de nem voltam otthon!Nem lett hosszú rész, de a legközelebbi ígérem, hogy hosszabb lesz és garantálom ,hogy nem kell majd ennyit  várnotok sem rá!

- nyugi kislány.. semmi baj- mondta egy ismerős kissé mély hang. Megszeppenve felkaptam a fejem és egyenesen a srác szeméibe néztem, a gyönyörű zöldeskék szempárral és a híres pimasz mosolyával találtam szembe magam. Akaratlanul is a mogorva képemre mosolyt varázsolt. – öhm.. kösz, hogy leszálltál a lábamról- nevetett fel miközben a behorpadt kopott barna cipőjét szemlélte.

- tényleg nem akartam Harry- mondtam miközben Daisy-t kerestem a távolban.

- mit kere...- fogta meg a vállam a göndörke.

- mindjárt jövök.-szakítottam félbe.

- itt megvárlak- bökött az egyik közeli pad felé, majd leült. Kezeit összekulcsolva a térdére helyezte és a tájat figyelte.

Gyors léptekkel a kislány felé haladtam, aki persze miért is ne? Játékos kedvében volt. Ahogy szaladtam felé, már amennyire egy magassarkúban lehet a fűben. Egy pár bucka... hát miért is ne? Azok nem hiányozhatnak. Magassarkúban kergettem a kutyát,mint valami részeg fazon úgy nézhettem ki, aki botladozik, miközben a buckákat próbáltam kikerülni. A kutya itt-ott szembefordul velem és elugatja magát, majd tovább szalad.

- én ezt ..már nem ....bírom.- álltam meg kifújni magam. Leültem a fűbe egy kicsit pihenni. Lábaimat törökülésbe helyeztem és figyeltem, ahogy Daisy össze-vissza felszabadultam szaladgál.

- DAISY!!!!!- kiáltotta el magát Harold a padnál. Daisy azonnal odarohant hozzá. Neki engedelmeskedik! Nekem miért nem fogad szót?

Harry mosolyogva megsimogatta a jószágot, majd felkapta és felém nézett.

- mivan???- kaptam a fejemhez, majd egy hirtelen mozdulattal hátradőltem a fűben.

„Ezt nem hiszem el!“- mondtam halkan, miközben a fejemet jobbra-balra forgattam.

- ennyi az egész- mondta büszkén Harry, majd leült mellém törökülésbe a fűbe Daisy-vel az ölében.

Én ott feküdtem a fűben mellette, míg ő Daisy-vel játszadozott. Néha felkacagtam az arckifejezésén, mire Daisy rám ugrott a hasamra így még hangosabban felkacagtam. Harold levette rólam a kutyát,aki épp az arcom nyalogatta; így sikerült felülnöm. Csillogó szemeivel találtam szembe magam, ahogy felültem, így akaratlanul is az elmosolyodtam. Az arcán egy halvány pimasz mosoly jelent meg. Belepirultam.

- öö.. mennünk kell- kaptam ki Daisy-t a kezéből. Rákapcsoltam a pórázt és lassan az út felé sétáltunk. Nem tudom mi történt velem? Mi történik?? Legjobb lesz ha most hazamegyek. Igen?! Igen, Legjobb.

- hééé Annie!! várj!!- fogta meg valaki a vállam. Tudtam, hogy ő az. Nagy sóhajt vettem, majd felé fordultam. Szivem a torkomban volt. Elakartam tűnni onnan, legszívesebben elfutottam volna. Egyedül akartam lenni a gondolataimmal.

- igen?!- mondtam unottan közben a mellkasát néztem; ugyanis azzal voltam egyszintbe, nem akartam fel nézni a szemébe.

- nem vagy éhes? – guggolt le Daisy-hez.

- most??- értetlenkedtem.

- Elmehetnénk valahová- nézett fel rám a földről zöldeskék szép szemeivel.

„ Ez nem igaz“- mérgelődtem magamban.

- nem randi!!- vágtam rá gyorsan felemelve a mutatóujjam.

- felőlem.miért is lenne az?- emelte fel a szemöldökét mosolyogva.

- nos akkor megyünk? – csaptam össze a tenyereim. Nagyon kínosan éreztem magam. Az arcom olyan piros volt , hogy azt még egy paradicsom is megirigyelné. Én meg Harry? Jól van ezt még én sem gondolhattam komolyan. Ez csak pár másodperces fellángolás lehetett. Mégis, hogy gondoltam ezt? És mi van ha nem? ugyan már alig ismered! Hadd abba!- immár az utolsót hangosan is kimondtam.

-jól érzed magad?- állt elém Harry.- mit hadjak abba?

Vállat vonva továbbsétáltam. Jól van Anna csinálj még több szégyent a fejedre.

- na gyere, közel van már az autóm - simított végig a hátamon. Beleborzongtam.

9. fejezet

Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog! Iratkozzatok fel és mondjátok el mi a véleményetek! Akár kritika akár dicsérő szavak! Nem érdekel, csak tudjam, hogy hogyan írok!! Kiváncsi vagyok mások véleményére! Íme a 9. fejezet!

Nyöszörögve, kócos hajjal nyúltam a telefonom után.

- haló?- szóltam a fejemet támasztva, majd széthasadt a fájdalomtól.

- Anna??? – szólt bele érdes, egész mogorva hangon egy férfi.

- ki az?- kérdeztem vissza álmosan.

- azonnal... gyer..- szétkapcsolt a vonal.

Elemeltem a telefont a fülemtől, furcsa tekintettel néztem a képernyőt, hátha még visszahív, majd egy hirtelen mozdulattal letettem a párnám alá és újra álomra hajtottam a fejem. Nagyon fáradt voltam, nem érdekelt semmi és senki. Egyszerűen csak aludni szerettem volna. Befordultam a fal felé és folytattam az álmomat.

...

- Annie!!Annie!- rázott meg Holly.

- hmm?- fordultam felé szememet dörzsölgetve.

- kelj már fel. Délután 5 óra van.-ült le az ágya szélére.

- és? Jó ez így- fordultam vissza.

- nem fogsz tudni aludni az éjjel. Gyere már!! Mesélnem kell valamit!-rázott meg újra.

- jól van,jól van fent vagyok- néztem a plafont.

Felkeltem az ágyról, majd hosszasan körbenézem a szobába. Mindenhol ruhák halmaza hevert, Daisy széttépet kitudja milyei, nem tudtam azonosítani őket. Gyorsan összerakodtam a szobába miközben eszmecserét folytattam Holly-val, aki az ágyon ¸ulve figyelte, ahogy takarítok.

- hol van Daisy? – szedtem össze a ruhakupacot a földről.

- kivitte a húgom sétáltatni.- mondta a szőkecsaj.- elmehetnénk sétálni, akarok valamit mesélni a tegnap estével kapcsolatban.

- jó befejeztem a takarítást. Megyek gyorsan lezuhanyzom és utána mehetünk is- kaptam magamhoz a szükséges cuccokat.

- oké,addig én is összekap magam.

Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, hajamat megszárítottam, magamra kaptam a ruhákat amit behoztam magammal.

Szőkésbarna hajamba hullámokat varázsoltam, kispiráloztam a szempillám és kihúztam tussal a szemhéjaim. A táskámba beledobáltam a szükséges dolgokat. Visszaverettem a szobánkba, ahol Holly már türelmetlenkedve várt rám.

- kész vagyok.- álltam meg az ajtóban.

- remek.- zárta be maga mögött az ajtót.

...

- imádom a cipődet.-bökött felé mikor tértünk be a sarkon. Addig megsem szólalt, csak most törte meg a csendet.

Bólogatva megköszöntem: - és mi az amit elszerettél volna mondani??-kérdeztem kíváncsian.

- kezdjem ott remélem nem haragszol, hogy ott hagytalak egyedül tegnap este.-állt elém.

- jaj ugyan már, jó valljuk be eleinte nagyon is megharagudtam, de aztán feltaláltam magam, szóval nem számít- legyintettem a kezemmel a levegőbe.

- akkor jó, nem iszunk meg egy sört vagy valamit?  Néztem rá, sör?? Sör?

- maradjunk a kávénál. Mit is mondtál honnan jöttél?- fogtam meg a nyakam, mert felfordult a gyomrom az alkohol hallatán. Elég volt tegnap este és a ma hajnali folytatás.

- nézd ott van egy kávézó.- mutatott a távolba a Costa Coffee feliratra, de az utóbbi kérdésemet valahogy figyelmen kívül hagyta. Otthon csak a Starbucks Coffee-ban voltam, imádom. Kedvenc helyeim egyike. Costa?? Ott még nem jártam, hallani hallottam róla. Nagyon megtetszett a Starbucks, szerintem ez lehet az oka.

...

- én egy Marocchino-t kérek- adtam le a rendelésem.

- én is!- emelte fel a mutatóujját Holly.

A pincér felvette aztán ment is a dolgára. Körbe néztem, vártam hogy Holly kezdje el végre amit elakar mondani. Nem fogom már annyiszor rákérdezni, hogy mégis mi van?

- héé hallod nem is figyelsz?-bökött meg. Tekintetemet gyorsan felé kaptam, eleresztettem egy udvarias mosolyt, ...magamba pedig gondoltam“ figyelnék ha végül kiböknéd ami miatt kicipeltél ide“.

- na szóval! Képzeld el, hogy kivel találkoztam tegnap.. az ex pasimmal..odajött tegnap hozzám, igaz kis alkohol is vo....- hagyta abba a mondanivalóját, mert megérkezett a pincér a kávékkal.

- köszönöm- köszöntem udvariasan, miközben tette le elénk a forró csészéket.

- hol is tartottam?-kevergette a kávéját.

- hogy találkoztál tegnap az ex pasiddal.. és hogy alkohol is volt benned..és ennyi- nevettem el magam.

- iigen, nos én is kicsit azért be voltam rúgva és hát megtörtént...

- mi az lefeküdtél vele?- kerekedett el a szemem, eszembe jutott Ádám. Most mit izélek én meg smároltam az exemmel, szóval nem alkottam rossz véleményt. Meg amúgy is mi van ha még szeretik egymást? Csak egyszerűen hullámvölgybe keveredtek?? Holly hasonló helyzetben lehetett, mint én.

- figyelsz? Vagy ennyire unalmas?- integetett az arcom előtt.

- bocsi,csak az eszembe jutott valaki.- hajtottam le a fejem.

- nem nem feküdtem le vele, csak elcsattant egy apró kis csók.- pirult el. – és azt hiszem, hogy újra lángra lobbant bennem valami. De ő nem hiszem, hogy így van vele. Megvolt az oka ami miatt szakítottunk. Nem volt rám elég ideje és szerintem most sincs máshogy.

- ohh nagyon sajnálom.. és mikor is szakítottatok?

- úgy 2-3 éve- szippantott egy nagyot a levegőbe.

- jaj te azóta már eltelt egy csomó idő. Hívd fel és beszéljétek meg.- mosolyogtam bíztatóan.

- köszönöm- kortyolt bele a gőzölgő kávéjába.

- igazán nincs mit, számíthatsz rám .. és mi a véleményed most legfelkapottabb fiúbandáról a One Direction-ról?- mosolyogtam.

- komolyan?? Anna? Komolyan??- kapta fel a vizet.

- most mi?mi van?-

- Niall az exem, róla beszéltem az előbb.- szomorodott el.

- jééézus , nagyon sajnálom- tátott szájjal bámultam felé, hogy mégis hogy lehetek ilyen hülye. Nem ismertem fel, mert tényleg nem. Elpirultam. Pont a közepébe trafáltam. Most nem tudom, hogy megharagudott rám vagy nem.  Sajnáltam őt, mert szinte ugyanazt érezheti, mint én és persze én hülye még újra előhoztam. Végülis ez miatt nem hibáztathat, hogy nem ismertem fel őt. Nem vagyok én mindentudó!

- semmi gond, hisz nem vagy híres, meg az x-faktor előtt.. volt ez az egész.-mosolygott. Biztos eszébe jutottak az emlékek.

- erről beszéltem- morogtam.

-tessék?- nézett rám összeráncolt homlokkal.

- semmi, semmi csak hangosan gondolkoztam.- ráztam meg a fejem.-várj akkor miattad volt tegnap velem undok???-kaptam a fejemhez.

- ezt hogy érted? Tegnap? – értetlenkedett.

- én találkoztam a OneD srácokkal , velük buliztam és mikor rosszul voltam a sok alkoholtól, gondoltam kimegyek egyet sétálni és mikor jöttem vissza Niall ült a lépcsőn és csak meredt maga elé. Megkérdeztem , hogy mégis mi a baja.. hát a válasz eléggé taszító volt hát jól ki is osztott...

- még jó mégis mi közöd van más dolgához?- emelte fel kicsit a hangját.

- hohóó.. mi közöm van akkor hozzád is??? Mi közöm van a te és Niall szerelmi dolgotokhoz?? Mit is keresek még itt?- álltam fel az asztaltól. Kicsit kiakasztott az előbbi beszólása.

- és ki fog fizetni?- szólt utánam.

- te hívtál meg nem? – kiabáltam vissza.

- vigyázz... Daisy!!- hallottam ezt a pár hangot amikor már messzebb jártam.

Épp a sarkon szembefutottam a húgával , kitéptem a kezéből a pórázt, felkaptam Daisy-t és szó nélkül ott hagytam a kamasz lányt.

Mégis mi az, hogy én minek avatkozom bele más dolgába? Segíteni akarok, már az is baj. Már pénzt kéne kérnem, mert mindenki utánam jön a problémáival és mikor meghallgatom akkor meg vagy ez van mint most Holly-val vagy még rosszabb rám akaszkodnak. Bár Holly is ebbe a kategóriába van, hisz pár napja ismerem csak és mindenhová magával akar cipelni. Mit nekem mondja el a gondjait, ha ott van egy húga is? Mit egy ismeretlennek?! Lehet olyan kisugárzással bírok, mint ahogy említettem, mindenki hozzám jön lelki megkönnyebülésre. De könyörgöm... oké nem leszek gyerekes.. bár most inkább vagyok kint a szabadban, mint bent egy fedél alatt másokkal.

Egy parkban sétáltattam Daisy-t, zöld fák mindenütt, zöld fű.. egypár ember lézengett arrafelé, az égen a felhők esőre álltak, de hát London ez a mindennapi; ez a szürkeség. Leültem a padra, Daisy-t jobbnak láttam szabadon engedni egy kicsit, mindig  csak pórázon van szegény jószág. Úgyis több kutya futkározott a fűben, barátkozzon egy kicsit. Elővettem a zsebemből a telefont, hogy megnézem hány óra. 8 óra volt. Sötétedni kezdett, olyan félhomály volt. Ideje hazamenni.

Próbáltam hívogatni magamhoz Daisy-t. leguggoltam a fű szélére és úgy hívogattam a kislányt. Nem értem vele el semmit. Az lesz a legjobb megoldás ha odamegyek és felveszem. Ahogy felálltam kicsit megszédültem ...így pár lépést hátrébb toptam. Valakibe beleütköztem... vagyis inkább a lábára léptem. Felszisszent valaki a hátam mögött, ugyanis még mindig a cipőjén álltam. Hirtelen megfordultam.:-úúú jézusom. Sajnálom, nagyon ügyetlen vagyok..-néztem a cipőjére.

- nyugi kislány.. semmi baj- mondta egy ismerős kissé mély hang. Megszeppenve felkaptam a fejem és egyenesen a srác szeméibe néztem, a gyönyörű zöldeskék szempárral és a híres pimasz mosolyával találtam szembe magam. Akaratlanul is a mogorva képemre mosolyt varázsolt.

8. fejezet

Meghoztam az új részt remélem tetszik : ) Jó olvasást! x

Megvártam míg elindul a kocsi amit Lou vezetett, mikor épphogy elindult meg is állt. Kérdően néztem vissza, mikor eszembejutott, hogy hiányzik Daisy. Fejemhez kaptam, majd odarohantam az autóhoz, épp Niall szállt ki belőle Daisy-vel a kezében.

- őt itt hagytad!- nyújtotta felém a kutyust vigyorogva.

- köszi – vettem át tőle Daisy-t szintén egy mosoly kíséretében. Kicsit, azért szégyeltem magam, hisz hogy feledkezhettem meg a kutyusról?

- nos... akkor szia- ült vissza a kocsiba. Én csak egy fejbiccentéssel válaszoltam, majd ránéztem Daisy-re aki a kezemben pihent; bocsánatkérően néztem le rá és megpusziltam a buksiját. A kocsi újra elindult, mosolyogva integettem Daisy egyik mancsával a távolodó autó felé, majd mikor már alíg láttam, visszamentem a szállóba. Sikerült észrevétlenül beosonunk az emeletre. Daisy-t gyorsan leraktam az ágyra, ugyanis épp mikor beléptem a szobám ajtaján megcsörrent a telefonom.

- igen?-szóltam bele boldogan.

- Szia kislányom, elfeledkezté...- csengett a telefon édesanyám hangjától.

- nem feledkeztem meg, épp ma akartalak hívni- vágtam a szavába vidáman.

- hallom a hangodon , hogy nagyon jól érz.- sóhajtot fel anya a megkönnyebüléstől, hogy hallja minden rendben van.

- nagyon jól érzem magam itt. Igen- nem hagytam, hogy befejezze.

- megvárnád, még befejezek legalább egy mondatot- nevetett fel.

- bocsi, csak nagyon felvagyok dobva. –ültem le az ágyra és vakargatni kezdtem Daisy hasát.

- mi az oka?-kérdezett rá.

- öhm....- kezdtem volna bele mikor egy másik ismerős hangot hallottam meg a telefon végén.

- Szia kincsem, mégis milyen ott a csodálatos Londonban?- hallottam apum hangját a háttérből.

- várj átadom apádat... szeretlek!- éreztem a telefon másik felén, hogy elmosolyodik.

- én is szeretlek- válaszoltam mosolyogva.

- halló?- szólt bele édesapám mély hangjával.

- szia apuuu.. mi a helyzet otthon??- örültem, hogy újra hallom a hangjukat.

- itt minden rendben, de ne ezzel foglalkozzunk.. miújság van veled? Milyenek az órák?

- úúú... háát.. az órák nagyon jók, ma volt az 1., érzem, hogy élvezni fogom ezt a 6 hetet.

Nem akartam nekik elmondani, hogy valójában csak pár órám lesz és talán ha összejön dolgozni is fogok, mert tudom, hogy hogyan reagálnának rá. Azonnal próbálnának lebeszélni és, hogy menjek haza. Így inkább elhallgattam.

Még pár percet beszélgettünk, vagyis csak perceknek tűnt igazából órák teltek el. Próbáltam kerülni a tanfolyammal kapcsolatos kérdéseit, és persze a fiúkat sem említettem neki, hát nem az apámnak fogom hangoztatni az is biztos!!!, aki a világon a legjobban félt.

...

Holnap 1. nem fizetett munkanapom lesz itt Londonban. Juhúú... örüljünk!!

A legjobb formámat kell hoznom. Így aztán korán eltettem magam aludni, de előtte megetettem Daisy-t.

Másnap reggel 7 óra-kor keltem, ahogy beállítottam az ébresztőt. Álmos fejjel kikószálódtam az ágyból ; egy nagy nyújtózkodás közepette beleléptem Daisy kis ajándékába ,amit  a szőnyegen hagyott.

- klassz- emeltem fel a lábam. Egy lábon végig ugráltam a folyosón, egészen a fürdőszobáig. Az a csodálatos szag végig kísért engem az egész folyosón. A fürdőszoba épp foglalt volt, így kénytelen voltam pár percet még ott szobrozni az ajtó mellett a falnak  támaszkodva a bűzös lábbammal együtt.

- már szabad. –jött ki mosolyogva egy srác, de ahogy megérezte a szagot elfintorodott arccal sétált tovább, majd hirtelen mozdulattal visszafordult a folyosó közepén és szeretett volna mondani is valamit, de megelőztem:

- ne mondj semmit- mondtam felemelt mutatóujjal, és ezzel be is csaptam magam előtt az ajtót. Kulcsra zártam, beálltam a zuhany alá, lesúroltam a talpamról a dolgokat. Fogamat megmostam a zuhany alatt és mikor végeztem magamra kaptam a friss ruhaneműket, hajamat törölközőbe csavartam és visszaballagtam a szobámba, immár frissen és üdén, illatosan. A szobába belépve egy kis meglepetéssel találtam szembe magam. Kilincset szorongatva, fejemet zavarodottan jobbra-balra kapkodtam, tekintetemmel kerestem Daisy-t a szobámba, mikor valaki megfogja a vállam:

- héé jól vagy?-szólt hozzám az egyik lány.

- öö... ti veletek fogok osztozni a szobán?- zártam be magam mögött az ajtót, sikvr¸ult valahogy visszatérnem.

Bólintott a másik és közelebb lépett. – Szia az én nevem Holly. –nyújtotta felém a kezét a szőkésbarnahajú csaj- és ő pedig itt a húgom Ella- mutatott a lány felé aki épp valamit nézegetett az ágy alatt.

- az én nevem An..- mutatkoztam volna be mikor Ella kissé felsikított.- az ott egy kutya?- emelte ki az ágy alól.

- psszt...- léptem közel hozzá és elvettem a kezéből.- ő itt Daisy .. és én pedig Anna vagyok.

- miért suttogsz?- nézett rám felhúzott szemöldökkel Ella.

- a kutya titokban van csak itt, ugyanis nem szabad felhozni.. én is csak úgy találtam az utcán és próbálom minden esetben elrejteni, hogy észre ne vegyék és nehogy kirúgjanak a szállóból.- magyaráztam el a dolgot.

- pfff...micsoda hülye szabály- pakolta ki a cuccait a bőröndből Holly. Még beszélgettünk pár percet, mikor:

- Jézusom ... már ennyi az idő- néztem a mobilom kijelzőjére.

Gyorsan feltettem egy halvány sminket és a hajamat lófarokba kötöttem.

- csajok ... itt kell hagynom Daisy-t, mert elkel mennem dolgozni.. megkérhetlek valamire titeket?- kérdeztem kicsit félve.

- persze mondcsak. – mosolyodtak el.

- nem vigyáznátok a kislányra?, megértem, hogy nem... csak hát magamma....

- ne is folytasd , én majd vigyázok rá!- simogatta a kutyust Ella.

- ahh nagyon szépen köszönöm , annyira hálás vagyok.- olyan boldog voltam, hogy letámadtam a fiatalabbik csajt.

...

Az úton azon gondolkoztam mivan ha csak átvernek? És ha elakarják lopni őt? Vagy beárulják?  Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, míg végül megérkeztem George”s Food Land-hez. Első hallásra nekem ez a név úgy hangzott, mint egy étterem neve, de végülis ez egy élelmiszerbolt....

- Jó reggelt!- köszöntem mosolyogva befelemenet.

- Szia- köszönt felém a főnök és a mellette álló hölgy is.- ma ő fog felelni érted! Azt kell csinálnod amit ő mond. – ezzel ott is hagyott engem a hullámos vörös hajú nővel.

- vedd fel ezt- nyújtotta át nekem pár ruhadarabot- amint látod ezt viseli az összes alkalmazott.- folytatta, szerintem nem idevalósi volt, hiszen nagyon erős akcentussal rendelkezett a hölgy. Szótfogadva , bevonultam a raktárba és magamra kaptam egy piros rövidujjút amibe belevolt írva a bolt neve, és kaptam még egy piros sültössapit amin szintén ott volt a bolt neve. Hajamat megigazítottam a tükörben és ahogy kiléptem volna a raktárból, a hölgy akinek még a nevét sem tudom  a kezembe nyomott  jó pár dolgot amit kikellett, hogy pakoljak, utána a regálokat kellett rendezgetnem, majd feltölteni az üdítős regálokat.

...

 Az 1. munkanapom végére kissé kifáradtam. Már az utolsó vásárlónak segítettem bepakolni a vásárolt cuccait, mikor a nevemet kiáltotta a főnök, összerezzenve, kissé sietve dobáltam bele a dolgokat a nejlontáskába, hiszen nem akartam megvárakoztatni a főnököt sem és a vásárlót sem akartam megvárakoztatni.

-köszönjük, hogy nálunk vásárolt!- nyitottam ki az öreg néninek az ajtót mosolyogva, ugyanis a keze tele volt.

A főnök irodája felé vettem az irányt, halkan bekopogtam, majd benyitottam végül beléptem. Helyet foglaltam az egyik fotelben, a főnök fel s alá járkált. Kezdtem ideges lenni, hisz mindent beleadtam a mai napba, azt hiszem, hogy minden megtettem ami magamtól telt.

-nos Anna!- csapott az asztalra, én összerezzenve figyeltem, pislogni sem mertem.-Köszöntünk itt nálunk!- tárta szét mosolyogva a karjait. Nagyon boldog voltam, ez is összejött. Azért nem mertem felugrani és testi kontaktusba kerülni a főnökkel. Így illedelmesen mosolyogva , kezet ráztam vele. Legbelül pedig majd szétcsattantam az örömtől.

- akkor legközelebb hétfőn várlak 7 órára immár alkalmazottként.- ült vissza a székébe.- itt a szerződés.

- köszönöm és a fizetés?- kérdeztem komoly tekintettel.

- pénz, pénz, pénz....- húzta össze a szemöldökét.

- egyik legfontosabb.- bólogattam aprókat helyeselve.

- igaz!- kacsintott.- ezt hétfőn,majd megbeszéljük-tessékelt ki az irodájából.

Még segítettem összetakarítani, felmostam az egész üzletet, visszaöltöztem a ruhába, amibe jöttem reggel. Hamar hazaértem, már fél7 fele járt az idő. Holly-t megpillantottam a hallban odabiccentettem neki köszönésképpen, majd felsétáltam a ideiglenes birodalmamban, amit mai naptól kezdve megosztok két másik lánnyal is.

Ellát találtam a szobába Daisy-vel, nagyon elvoltak.Megkönnyebbültem, hogy láttam minden rendben ment. Lepakoltam a cuccaim, ezt követve Daisy mellé vetettem magam. Köszöntöttem Ellának, majd elfoglaltam magam Daisy-vel.

- nagyon szépen köszönöm- néztem rá hálálkodva.

- ugyan semmiség.. bízd rám máskor is-mosolyogva végig simított Daisy hasán, amit a kutya farkcsóválással jutalmazott.

- nem akarom, hogy mindig a nyakadon legyen, hisz te is nyaralni jöttél, nem?

- nem számít, nagyon megszerettem.

- héééééé csajszik!!- rontott be a szobába Holly nagy vigyorral az arcán. Daisy ijedtében, majd az ágyról is leesett, de sikerült elkapnunk. Értetlenül felnéztünk az ajtónál álló lányra.

- szombat este van, itt vagyunk... buli!!!!!- ujjongott. Én nem voltam a bulik embere, egyrészből nem is nagyon akadt akivel elmenjek, így aztán maradtam az otthonülő típus.

- nem az én világom! És amúgyis Daisy-t nem hagyhatom magára és vin...- magyaráztam.

- ugyan csajok már , menjetek , szórakozzatok... én itt maradok- ölelte magához Daisy-t.

- de...- szúrós pillantásokkal jutalmaztam a kutyát ölelgető lányt.

- gyere mááár!!!!!! Jobban megismerjük egymást.. nem bánod meg.

- ugye igazam van ha azt mondom , hogy nem most először vagytok itt?- álltam fel az ágyról.

- igaz, na de készülődj!- utasított Holly. Elfutottam gyorsan lezuhanyozni,majd törölközőbe csavarva visszaslattyogtam a szobánkba.

- öö... elmúltál 18 nem?- kérdezett engem Ella félénken.

- igen...18 vagyok- mosolyodtam el.

- tudtam én!!

- na én készen is vagyok- lépett elő Holly.

- wow...-kerekedtek el a szemeim. Holly egy miniruhát viselt, az egész sima barackszínű volt, vékony alakját jól kiemelte, mert szűkített volt. A ruha alján lévő rész csipkézett volt.Nagyon dögösen nézett ki, ma tuti hogy bepasizik. Hozzá egy fekete magassarkút viselt. Haja egyenes volt és feltett egy halvány sminket.

- na megyek én is keresek valami ruhát- bújtam  bele a bőröndbe. Visszamentem a közös fürdőbe, hogy összerakjam magam.

Végül egy miniruhára esett a választásom, az egész sima fekete volt, karcsú termetem jól kiemelte, mert az én ruhám is szűkített volt. Ujja rövid volt, végén cipzár amit lehúztam és így kint voltak a vállaim. Hozzá egy pár Fekete magassarkút választottam. Hajammal nem tudtam,hogy mit kezdjek. Kifésültem, mivel engem sima tű egyenes szőkésbarna hajjal áldott meg a sors, így unalmasnak, egyszerűnek találtam úgy hagyni. Hullámos fürtöket varázsoltam magamnak, kissé erősebb sminket, betettem egy kicsi ,apró fülbevalót, egy ezüst karkötőt és készen is álltam az éjszakára.

Még utoljára végig néztem magamon a tükörbe, majd kilibbentem a folyosóra ahol már Holly és a húga várt rám.

Már indulni készültünk mikor Ella megállított minket:

- a táskáitok!- nyújtotta felénk.

- öö..köszi- mondtuk egyszerre Holly-val.

- még egy kép...dögösek vagytok csajszik.- vigyorgott.

- köszi tényleg, hogy vigyázol rá.- hálálkodtam.

- ugyanmáár.- legyintett a levegőben.

 Bepattantunk egy taxiba, valami címet mondott előre Holly  a sofőrnek, amit nem is igazán értettem. Váltottunk pár szavat Holly-val a kocsiban aztán annyi, elég hamar oda is értünk a célállomáshoz. Felesben kifizettük a taxit, egyszer csak hatalmas sor tárult elénk. Kénytelenek voltunk beállni a sorba. Elég gyorsan haladt így sikerült is bejutnunk. Nem mondhattam, hogy telt ház volt, mert tényleg nem volt. Igaz az idő csak olyan 11fele járt. Ahogy beléptünk az ajtón, Holly pár másodpercére el is tűnt mellőlem.

- hát ez remek... ennyit a közös bulizásról, na meg az ismerkedésből.- gondoltam magamba miközben a pult felé sétáltam. Helyet foglaltam az egyik bár széken és legyintettem a pult mögött álló hölgynek.

- egy Screwdriver-t kérem.- adtam le a rendelésem. Pár perc múlva már le is tette elém. Szívószállal ittam belőle. Nagyon jó volt, finom.

Tömeget nézegetve, tekintetemmel kerestem Holly-t, de sehol nem találtam. Teljesen egyedül éreztem magam így visszafordultam és ismét kortyoltam egyet a koktélomból. Pár srác mellém szegődött, hát nem nagyon vagyok az a pasizós fajta, sőt eddig csak Ádám volt. Jaj de jó, hogy nincs itt és olyan téren is kitudom szellőztetni a fejem. Na tehát azokat a srácokat lekoptattam mellőlem, tettetve, hogy ám sem értem mit mondanak, szóval figyelembe sem vettem őket.

Ismét tekintetemmel kerestem Holly-t, de sikertelenül jártam, nem találtam őt, de viszont más valakit igen. Magamhoz kaptam a poharam és a látott személy felé vettem az irányt. Már szinte ott voltam, mikor elém állt két nagy hatalmas őr.

- hová? Hová?- néztem le rám keresztbe tett kezekkel.

- az ott a One Direction srácok?? Szeretnék velük lefényképezke....

- mutasd a jegyed... csak VIP jeggyel mehe..

- ez nem az hát sajnálom!- adta vissza a másik.

- HARRY!!! LIAM!LIAM!!!!LIAM!!-kiáltottam hátha meghallják.

- menj innen kislány-bökött kicsit arrébb az őr.

-LIAM!!! LIAM!!! LIAM!!!- folytattam. Próbáltam azért kicsit túlkiabálni a zenét, nem csak egyedül voltam ott akik találkozni akartak velük, őket is túlkellet.. végül így az őrök sem bírtak velünk. Így a srácok kénytelenek voltak képet csinálni.

Sikerült kicsit előretolakodnom, így én következtem.

-Hello Liam! Emlékszel rám?- hajoltam közelebb hozzá, hogy hallja mit mondok.

-Szia.. ööö neem?-húzta fel a szemöldökét.

- én vagyok az Anna.. a 18...év...- rántott el mellőle az őr.

-hééé... eresssz el!!-rántottam ki a karom kezei közül.

- kislány, fénykép nem duma!

- Drake!!! Hééééé ..Drake!!- kiáltozta valaki.

A mellettem álló őr átvágta magát a sok rajongón keresztül a srácokhoz. Addig a másik próbálta feltartani a fanokat.

Én koktélomat szürcsölgetve néztem végig az eseményeket, mikor valaki megrántja az egyik karom.: - Gyere velem! – ugyanaz az őr volt, aki pár perccel ezelőtt osztott ki, név szerint Drake.

Végigvitt a őrjöngő rajongókon keresztül fel a srácokhoz. Megvoltam azért kicsit szeppenve. Úgy éreztem magam, mint egy csomag, amit most tettek le a bejárati ajtó elé.

-Szia.... An-szólalt meg valaki a hátam mögött, ugyanis még visszafordultam, hogy innen meg e találom Holly-t, fordultam vissza a hang irányába mosolyogva.

- Hello Zayn- mosolyogtam.

- uuuu nem ismertelek volna fel! Gyere menjünk oda a többiekhez.-fogta meg a hátam. Azért kissé felszökött a vér a fejembe , hiszen Zayn Malik hozzámért és ésés okokéé nyugodjunk le. Odavezetett egy kerek fekete kicsi kávézó asztalhoz, amely körül bordó bőrülések voltak. Ott ült a 3 srác.3???..Zayn mellettem ő 4.. öhmm igen Niall hiányzott a sorból.

- Sziasztok srácok!- intettem egy aprót a levegőbe mosolyogva.

- Zayn Perrie ennek nem fog örülni. – tekergette a fejét Louis jobbra-balra nevetve.

- ostoba.-huppant le mellé Zayn.

- kiez a jó csaj?- karolt belém Harry, majd kivette a kezemből a félig telt poharat és ez nagyot húzott belőle, kiitta az egészet. Az üres poharat az asztalra tette, majd felémfordult. Tekintete már nem volt színjózan. Volt már egy pohár a kalapja alatt.

-na szóval ...bébi ..te meg én megyünk táncolni.- mutogatott a részeg Harold.

- srácok mentsetek meg- néztem rájuk segélykérően.

- ezt nem úszod meg! – emelte fel vigyorogva Liam a poharát. A mellette ülő két srác csak helyeselve bólogatott.

Harry elcipelt a táncparketre , kénytelen voltam táncolni vele. Egy kétszer bókolgatott nekem, próbált befűzni, taperolgatott, de próbáltam hárítani az érintéseit. Szerintem nagyon nem tudta már, hogy mit csinál. A 3 srác felé pillantottam , ők meg csak röhögve figyelték az eseményeket.  Időközönként megjelent a szőkeség, Niall is.

Srácok szemszöge:

- Szevasztok srácok!- huppant le az ír Liam mellé.

- Szevasz haver! – köszöntek.

- mivan mégis??- húzta fel a szemöldökét Zayn.

- na, unalom van haha- nevetett fel a szőkeség.

- azt nézzétek ... ez beteg!!- csapott a lábára Liam.

- az ott Harry?? – értetlenkedett Nialler. A többiek röhögve bólogattak.

- nézd, hogy ellenkezik! Szenved szegény.- mutogatott Louis.

- most ki a szerencsétlen lány?- csatlakozott most már Niall is.

- Anna! – dőlt hátra a fotelbe Liam vigyorogva.

- Milyen Anna?- nézett Niall Liamre.

- hát az a csaj, akire azt hittük, hogy elvesztette a szüleit...... – magyarázott.

- az biztos nem ő! Mi van már ti is itattok?- kortyolt bele a poharába  Niall amit az érkezésekor letett az asztalra.

- dehogynem az ő. Nem elég már a szenvedéséből? – mondta Louis.

- valakinek nem tetszik a Styles féle mód-  röhögött Zayn.

- hát nem,... úgy látszik a csaj már foglalt vagy nem Harry az esete.. kitudja?- vonta meg a vállát Liam.

Én nem bírtam tovább.

- Harry szomjas vagyok, megyek iszok valamit!- reméltem, hogy ezzel letudom rázni. Megfordultam, éreztem magamon a nem tiszta tekintetét. Odasétáltam a srácokhoz, akik vigyorogva bámultak felém. Szúrós pillantásokat vetettem feléjük, majd mikor Niall mellé értem mosolyogva köszöntem felé, aki szintén viszonozta ezt.  Ismét visszatértem a szúrós tekintetemhez míg végül Liam így szólt:

- gyere kislány, ülj le ide közénk – csinált maga és Louis között helyet.

- köszi srácok, de komolyan? Harry?? Komolyan???- nevettem már én is el magam kínomba.

- nem iszol valamit?- nézett rám Zayn.

- egy pohár ásványvíz jó lesz.köszi

A 4 srác fura tekintettel jutalmaztak.

- ugyanmár buli van. Szombat este. Igyál velünk- szólalt meg Louis. Nem tudtam megszólalni, mert mire megszólaltam volna, hogy nem iszok addigra a pohár már előttem hevert.

Tettük le az első kör poharait.

- kivel jöttél??- dőlt előre Zayn, könyökeit a térdének támaszva, kezeit összekulcsolva.

- az ott Holly?- állt fel Niall a kanapéról és a telefonja után kapkodva. A telefonját a füléhez emelve elsétált.

- valami Holly-val. Új szobatársam.- emeltem fel a másik teli poharat.- Niall milyen Holly-ról beszélt??-tettem le az üres poharat.

- ahh kislány hát az exe, első barátnője- mondta Liam.

- nem olvasol??? – nevetett fel Louis.

- jólvan elnézést.. srácok ugye nem akarjátok, hogy úgy nézzek ki mint Harry!?- figyeltem miközbe öntötték tele a poharam.

- nézd Harry, igen elvan- bökött a tömeg felé Zayn.

- srácok én nem akarok úgy kinézni...- nyafogtam. Véleményem szerit nincs annál rosszabb és csúnyább, ha egy nő tiszta hulla részeg.

- na ezt az utolsót!-Louis.

- utolsó! Semmi több.- emeltem fel a mutatóujjam.

...

- fiúk én nem érzem jól magam, azt hiszem kicsit kimegyek levegőzni.- álltam fel az asztaltól. Kerestem a wc-t , nem nagy sikerrel, csak egy ”Exit“ feliratú táblát. Hát ha a levegő jót tesz, kiléptem. Sötét utca tárul elém. Nem is utca hanem egy sikátor. Nem voltam részeg, csak jó hangulatom volt és egy kicsit támolyogtam, de nem volt vészes. Lelépkedtem lassan a lépcsőn a korlátba kapaszkodva,.... hibátlanul sikerült is. Sétálgattam egy kicsit, nem mertem nagyon messze menni, mert kicsit azért féltem. Gyilkosság, késelés, lopás, testi erőszak és egyebek.

Visszafele sétáltam, már kevésbé volt hányingerem, mikor megpillantottam valakit a lépcsőn üldögélve. Nem ismertem fel, mert az arca be volt temetve a kezeivel.

- jól vagy??- kérdeztem eléérve. Az alak felnézett és kitisztult a kép, Niall volt az. Melléültem és hátát lassan simogatni kezdtem, vigasztalásképpen. Nem tudom mi történhetett, de nagyon maga alatt volt.

- mi történt??- hajoltam hozzá közelebb.

- mi van azt hiszed, hogy most idejössz és minden oké? Azt hiszed, hogy mindent tudsz rólunk és a barátunk vagy?? Hát képzeld el semmi közöd hozzá!!!- kelt ki magából. Elkerekedett szemekkel figyeltem a dühöngő srácot.

Felálltam mellőlem és beakartam menni, de megfogta a karom. Nem éreztem semmit, se bánatot, sem azt hogy örülök neki, hogy találkozhattam vele. Én csak segíteni akartam. Azért egy kicsit meglepett és rosszul is esett amit mondott.

- héé hallod...- mondta halkan míg a karom fogta.

Egy szót sem szólva kitéptem a karom a keze közül és visszamentem a többiekhez. Eddig jól éreztem magam akkor továbbra is jól fogok, nem ronthatja el Niall James Horan sem a hangulatom.

Visszamentem a srácokhoz, nem mondtam nekik semmit sem ami Niall-el történt.

- na jobban érzed magad?- mosolygott rám Liam.

- igen már ....nincs kedved táncolni?- nyúltam a keze felé.

- miért is ne?- rántott egyet a vállán.

Berángattam a parkett közepére, sokkal jobb volt vele táncolni, mint a részeg Harry-vel, ő legalább nem taperolt. Nagyon sokat röhögtünk a tánc alatt a másik mozdulatain. Jól éreztem magam. Szerencsésnek éreztem magam, hogy újabb napot tölthettem el a fiúkkal. ...

Már nagyon későre járt, Holly-t nem láttam és igazat megvallva már én sem kerestem, végül is ő hagyott ott egyedül. A disco előtt várakoztam a taxira. Hazaérve semmivel és senkivel nem törődve belevetettem magam az ágyamban, nagyon fáradt voltam.

A telefon csörgése riasztott fel...

Nyöszörögve, kócos hajjal nyúltam a telefonom után.

- haló?- szóltam a fejemet támasztva, majd széthasadt a fájdalomtól.

- Anna??? – szólt bele ... 

Imádom ezt a gif.-et a srácokról. <33 Niall vigyor :DD <3

7. fejezet

Hazafelé sétálva kicsit már sötétedett , kissé homály volt mikor észrevettem valamit a bokrok között, valami mozgolódott, körbe néztem az úton, majd átszaladtam az út másik felére. Halkan odasétáltam a bokorhoz, valami sustorogást hallottam. Már nyúltam a dús zöld bokor felé , hogy eltoljam magam elől a bezavaró ágakat, mikor kiballagott a bokorból egy kiskutya.

-ooooo...- mosolyodtam el.  Ahogy megpillantott kővé dermedt, azt hitte szerintem, hogy úgy nem látom őt, akárcsak a macskák, ők is ugyanezt csinálják. Körülnéztem, hogy mégis ki hagyta magára ezt a kis csöpséget, ugyanis nyakörve volt és eléggé ápoltnak is tűnt. Imádom az állatokat, én is  a kutyaimádók csapatába tartozom. Nekem is volt egy ,de nem rég vesztettem el őt, nagyon fájt, ö volt  legjobb barátom. Nem is nagyon szeretek róla beszélni, bár nagyon sok szép emlék fűz a kislányhoz.
A nyakörve felé nyúltam, hogy megnézzem a címet vagy esetleg a nevét ennek a kis jószágnak. Összerezzenve figyelte minden egyes mozdulatom. Ahogy felé próbáltam nyúlni...elhúzódott. Hívogattam magamhoz, próbáltam elnyerni a bizalmát,de nem nagyon sikerült. Kaja nem volt nálam, amit odatudtam volna neki adni, elmenni meg nem akartam, mert nagyon megsajnáltam, és kajáért meg azért nem, mert lehet addigra mire visszaérnék nem lenne itt. Kis időt még „eljátszottam“ mire végre kicsit megbátorodott. Megsimogattam puha apró kis hátát és közben beszéltem hozzá, hogy ígyis kicsit bíztassam. Ölembe fogtam és a piros nyakörvén lógó csillogó medált nézegettem, nem tudtam elolvasni ami bele van vésve így megfogtam, ahogy magam felé fordítottam megláttam a érmében egy sötét alakot, reflexből megfordultam, a kutya reakciója egy vakkantás volt amitől mégjobban megijedtem. Hátam mögött nem állt senki. A hideg kirázott, lehet hogy csak képzelődtem, sőt biztos vagyok benne, bár ahogy most így belegondolok az utóbbi időben sok furcsaság történt velem. Megráztam a fejem, hogy ezek a rossz gondolatok távozzanak a fejemből.

Felálltam a kutyussal a kezemben, majd szálló felé indultam. A kutya jó pár alkalommal kiakart mászni a kezemből, de nem hagytam. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy be- e lehet vinni, így aztán nem kockáztattam, hogy aztán lehet mégsem, aztán kidobnak a kutyával együtt, így inkább rögtön ahogy a sarokhoz értem belebújtattam a dzsekim alá, majd nagy levegő kíséretében besétáltam a szállóba, tettetve, hogy miden rendben, nagyon jól érzem magam itt náluk.

-uhh.. – fújtam ki a levegőt, mikor már szinte a lépcső első fokára léptem. Sikerült, nem vett észre senki.

- Jó estét!- köszönt rám egy középkorú rövid fekete hajú nő, aki épp a gyermekével tarott felém. Összerezzenve a hang felé kaptam a fejem, mosolyogva bólintottam, mert nem bírtam megszólalni. Tudtam, hogy elnevetném magam , ugyanis a kutyus nagyon csikizett, ahogy mozgolódott. Így csak egy fejbólintást tudtam kipréselni magamból.

- köszönj- rántott egy kicsit a kisfiú karján az asszony.

- Csókolom- mondta lehajtott fejjel. Akaratlanul is elmosolyodtam, megsimiztem kicsi buksiját.

Mellettem sétáltak fel a lépcsőn, mikor a kutya felvakkantott. A két idegen rögtön felém kapta a fejét, én zavartan próbáltam kitalálni valamit, nehogy rájöjjenek, hogy mégis mi volt az.

- elnézést, ...... csuklom- mosolyogtam zavartan és utánozni próbáltam az előző hangot.

Felértem a szobámba, ahogy beléptem nagy kő esett le a szívemről, ugyanis még mindig csak én voltam a 25-ös szoba lakója. Letettem a kutyust az egyik ágyra, ő nagy fark csóválásba kezdett.

- nem volt vicces, majdnem lebuktunk- magyaráztam neki halkan. A kutyus szétterült az ágyon, mikor valaki kopogott az ajtón. A francba-kaptam a szám elé mikor hol az ajtóra, hol pedig a ágyon heverő kiskutyára. A kutyust gyorsan a paplan alá suntattam, nem mintha ez segített volna valamit, mert elkezdett vakkangatni. Fejemhez kaptam, gyorsan kikaptam a táskámból egy csokit aztán a kutya elé tettem, hátha addig csendben marad. A kopogás nem szűnt meg. Az ajtóhoz léptem, kis résnyire kinyitottam az ajtót.

-igen?- szóltam ki.

-csak körben nézek minden szobába, hogy rendben-e van..., előírás. Minden rendben van?- tárta ki az ajtót. Én meg abban reménykedtem, hogy a kutya valahová elbújt. Nehogy észrevegyék.

-igen.-bólogattam.- jó éjt.

- viszont- zártam be az ajtót.

Ez meleg volt. – hééé kutyus...-fütyültem neki halkan. Bújt elő a paplan alól.

- ügyes – vakargattam meg a fülét. – elkel most mennem zuhanyozni, maradj itt, rendben?

Összeszedtem a szükséges cuccokat , majd az ajtó felé vettem az irányt, egy utolsót még felé fordítottam a fejem, hogy sietek, de nem találtam ott. Lenéztem ugyanis valaki karmolgatta lábam. Elmosolyodva felemeltem, ő kiskutya szemekkel meredt rám, amivel köztudott, hogy nem lehet nekik olyankor nem-et mondani. Alásuntattam a törölközöm alá és kinyitottam ajtón. Körbenéztem a folyosón, hogy tiszta-e a levegő , így aztán gyors léptekkel a folyosó végén található fürdőszoba siettem. Szerencsére szabad volt, beléptem és gyorsan magamra zártam az ajtót. A kutyust lehelyeztem az egyik sarokba, én levetkőztem és beálltam a zuhany alá.  Nagyon jólesett, ahogy a forró vízcseppek végifutattak a az egész testemen.  A forró zuhany után magamra terítettem a törölközőt, majd a kutyus felé néztem , aki már nagyban húzta a ló bőrt. Megmostam a fogam, összekapkodtam a cuccaim. Nem volt szívem felkelteni a csöpséget, de hát muszáj volt. A ruháim alá suntattam és futva besiettem vissza a szobámba. Felvettem a pizsimet és a kutyus mellé feküdtem. Még mindig nem tudtam mi volt a neve. Álmos tekintettel figyelte ahogy lefekszem mellé. Lehunyta a szemét, betakartam. Szétterült, füle feltűrődött. Simogattam, és próbáltam megfejteni a nevét.Végül sikerült is a kislánynak megtudnom a nevét, mégpedig ő a kis Daisy. Simogattam, míg végül én is elaludtam.

Hajnalban, olyan 3 óra fele felkaptam a fejem, ugyanis nem találtam magam mellett a kutyust. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy észrevették az éjszaka és elvitték tőlem. Álltam fel az ágyról mikor vakkantást hallottam, ráléptem Daisy farkára.

-oo jajj- emeltem fel a kislányt.-jól vagy?- mondtam neki szemtől-szembe. Megnyalta az arcom.

-ezt igennek veszem- mosolyogva ismét magam mellé helyeztem Daisy-t. Sikerült visszaaludnom.

Reggel fél7-kor megcsörrent az ébresztő. Fáradtan kikeltem az ágyból, nyújtóztam egy nagyot egy ásítás kíséretében. Kávé kell nekem, gondoltam. Kell innom egyet, szerencsére Daisy nem ébred fel a zajra. Felkaptam valami ruhát és letámolyogtam a lépcsőn a konyhába. A kávéscsészével a kezemben leültem az egyik asztalhoz és kilestem a félig leeresztett redőnyön a nagy építési területet, amely egyre közelebb került a szálóhoz. Befejeztem a kávézgatást, felrohantam a szobámba, ugyanis ideje lenne készülődni a mai napra, hisz ma van az 1. londoni nyelv órám. Ahogy beléptem a szobám ajtaján, eszembejutott Daisy, mi lesz vele?? Hová fogom addig tenni? Vigyem magammal? Itt hagyni mégsem merem , hisz észrevennék. Azt végül, úgy döntöttem, hogy magammal viszem. Elrohantam a közös fürdőbe fogat mosni, majd vissza a szobába. Jaj de hülyeség ez a közös fürdőszobás dolog. Magamra kaptam egy szürke kissé koptatott háromnegyedes csőnadrágot, hozzá egy lila laza topot választottam, cipőnek pedig egypár fekete római stílusú szandált. Hajamat lófarokba kötöttem, kétoldalt pár tincset elhagytam és feltettem egy halvány sminket. Egy kis táskába belepakoltam a fontosabb dolgaim, mint pl. a telefonom, pénztárcám. Magamhoz kaptam a tegnap viselt fekete dzsekim, hátha ha időnként esne.  Ez amúgy is jól jött hisz volt hová elbújtatnom  Daisy-t. Magam mögött bezártam az ajtót, majd gyorsan kiléptem a szállóból. Nagyon izgatott voltam a nyelv óra miatt. Péntek van, hát remélem, hogy legalább hétvégén szabad programot tervezhessek; körbe barangolni ezt a csodálatos várost. A szálló elé érve gépies mozdulattal leállítottam egy black cab-ot. Elővettem egy cetlit, amin a cím található ahová elszeretnék jutni, hangosan felolvastam a sofőrnek, aki egy bólintással válaszolt. Nem is volt olyan messze a szállótól, kiszálltunk Daisy-vel a kezembe az taxiból, ugyanis még mindig nem volt póráz. Kifizettem az utat és udvariasan elköszöntem. Még időbe voltam , így még tehettem egy kis kitérőt egy büféhez, ugyanis szegény kutya ma még nem evett. Vettem neki valami gyors kaját, amit olyan gyorsan el is fogyasztott, minta már vagy 2 éve nem evett volna.

Remélem bevihetem magammal. Bekopogtam az egyik ajtón..hátha bejön a tipp, hogy ez lesz az a hely.

- Jó napot!- köszöntem a többieknek, akik ott tartózkodtak. Az oktató még nem volt bent , helyet foglaltam az egyik padnál, ami szinte az „osztály“ közepén volt. Daisy-t az ölembe helyeztem, és simogattam, hogy maradjon nyugodt. Pár perc elteltével az oktató is megérkezett, köszöntünk neki.

- kérem maga üljön ide előre a többiekhez- bökött felém.

Felálltam kutyával a kezembe, remélem nem fogja kidobni a hisztit.

- az ott egy kutya?- mutatott a kezemben lévő Daisy-re. Én félve bólintottam.

-nem szabad ide behozni, ez volt az utolsó eset.. többször kérem ne hozza magával.- folytatta.

- rendben-ültem le a többiek közzé.

- nos köszöntelek itt nálunk, ti mindnyájan más-más országból kerültetek ide hozzánk, kérem mutatkozzatok be.. az én nevem Mrs. Julie Kelly. – mosolyodott el.

Nagyon aranyos kb. 30as éveiben járó világos barna kifinomult hölgy volt. Mindenki bemutatkozott és elmondta, hogy mi hogy fog történni, kiderült, hogy nem is minden nap lesz és ha lesz is csak pár órát. Ezen kívül még elhangzott, hogy a hétvégék szabadok és, hogy az angoltudásunkat amit már eddig sikerült elsajátítottunk legjobban magában a városban tudjuk fejleszteni, ha beszélgetünk más emberekkel. Nem voltam bent több mint 1 órát, hát én nem erre számítottam, no sebaj nekem nem fájt nagyon semmiben, nem kellet fizetnem semmit csak a kaját és a saját költségeim mint a taxi, metró és egyebek.  Sétálgattam Daisy-vel visszafele a szállóhoz, ugyanis amint már említettem nem volt messze és az utat meg is jegyeztem. Nagyon éhes voltam, így ismét megálltam venni kaját immár magamnak is. Megvártam amíg Daisy is befejezi, aztán újra útnak indultunk. Figyeltem a sok világmárka üzlete, valamint tervezői butikok is, amelyek elterültek az út mindkét oldalán, ahogy a többi kávézó, bank, gyorsbüfék és más üzletek, valamint a rengeteg rohanó embereket, akik elrohantak mellettem. Fejemet jobbra- balra kapkodtam nem tudtam betelni a látvánnyal. Nyüzsgés imádom!

A kirakatokat bámulva egyszer csak észrevettem valamit az egyiknél. 

„Alkalmazottat felveszünk“- olvastam fel, benéztem az ablakon, hogy ez mégis miféle üzlet lehet. Hmm nem is rossz, még pedig egy élelmiszer bolt, jól jön egy kis plusz pénz meg amúgy is van egy kis tapasztalat ilyen téren, hisz otthon dolgoztam. Megpróbálom hátha bejön, veszíteni nem veszíthetek semmit.

Mosolyogva beléptem az üzletbe, egy pár vásárló lézengett a regálok között, mikor egy középkorú ősz nagy pocakos férfi felém bökött. Úgy nézett ki, mint egy hentes, csak ő nem fehér kötényt viselt ami tele volt vérfortokkal és még kitudja mivel, hanem egy

kék-fehér kockás inget és sötét riflét.

- segíthetek?- nézett le rám mosolyogva.- ám kutyát tilos behozni- bökött az ajtó felé. Mivel nem akartam rossz benyomást tenni, így jó kislány módjára megfordultam és kivittem a kutyust az üzletből.

- maradj itt, rendben?? Sietek vissza- kötöttem ki egy pórázzal amit még bent gyorsan megvettem mielőtt kihoztam a kicsikét. Még utoljára megsimiztem a buksiját, megigazítottam a felsőm és visszamentem az üzletbe. A pénztárhoz álltam, ami akkor szerencsére üres volt és vártam, hogy odajöjjön valaki. Pár perc elteltével  meg is érkezett. Ugyanaz a férfi akivel az előbb társalogtam.

- Jó napot!- mosolyodtam el.- a főnököt keresem.

- Jó napot! Igen? Mit szeretne?-állt arrébb a pénztártól.

- beszélhetnénk?

- persze- bólintott-jöjjön csak- követtem a férfit be egy kis helységbe, ami az ő irodája volt, épphogy elfért egy kisebb íróasztal és pár szekrény ahová a papírokat helyezhette.

-nos mit szeretne?- ült le a székébe.

- kint láttam egy hirdetést, hogy alkalmazottat felvesznek és szeretnék jelentkezni- mosolyodtam el.

- kislány.... ez komoly, nem csak egy játék.- ráncolta össze a homlokát.

- tudom nagyon jól, nekem van tapasztalatom-e téren, otthon is dolgoztam.

- hogy érted, hogy otthon?- nézett fel rám a papírokból.

- én külföldi vagyok. Szóval akkor megpróbálhatom?-

- hohoho lassítsunk! Mesélj kérlek magadról egy kicsit.- dőlt hátra egy tollal a kezében.

- lássuk csak. A nevem Anna Magyarországról. 18 éves vagy...

- komolyan te 18 éves vagy? Nem néztelek volna többnek, mint 16 , már elnézést.- mosolyodott el.

- ezt már sokszor megkaptam, de ehhez a magasságom is hozzátesz.- viszonoztam a mosolyt.

- najó próbaidőre felveszlek ami nincs megfizetve persze, eléggé talpraesettnek tűnsz..... ez tetszik- kacsintott rám.

- rendben..és a fizetés..

-milyen fizetés??? Mondtam hogy ezt nem fizetem ki

- nem, úgy értem, hogy a többiek, hogy keresnek úgy átlagosan

- mivel nem vagy az alkalmazottam ebbe nem avathatlak be.

Sóhajtottam egy nagyot , majd folytattam: - mikor kezdek?

- mit szólnál a holnaphoz?- egyenesedet fel a székében.- itt a telefonszámom ha valami esetleg nem világos.

Bólintottam, hogy megfelel és elvettem a férfi kezéből a cetlit.

- akkor holnap találkozunk, legyen szép napod!- azzal felállt és kitessékelt az irodájából.

- köszönöm és viszlát- léptem ki az ajtót. Nagyon örültem, hogy azért valami talán összefog jönni.  Még pár cuccot vásároltam az üzletben mielőtt távoztam. Daisy az üzlet előtt pihent és nézte az előtte elhaladó embereket.

- Daisy- szólítottam meg, amire felkapta a fejét és farka nagy csóválásba kezdett. Adtam neki egy pár nasolnivalót, aztán útnak indultunk, körülnéztünk még egy kicsit. 

Fél 3 fele járt az idő. Ideje lenne hazatérni, de szabad taxi nem volt, ugyanis 2-en megelőztek és így beleuntam a várakozásba. Hát egyes emberek nem  annyira udvariasak, mint mások. Így aztán úgy döntöttem, hogy busszal fogok hazamenni. Hát a közelben, ahogy körbenéztem nem találtam sehol sem megállót. Egyszóval eltévedtem, bár nem paráztam, élveztem a helyet ami elém tárult. Egy téren voltam, amelynek közepén egy hatalmas gyönyörű szökőkút volt. Egypáran a szélén ültek,beszélgettek vagy csak pihengettek. Körülöttem üzletek sorozata, idegen arcú emberek serege. Arrébb sétáltam egy kicsit, mikor megpillantottam egy öreg bácsit, aki gyönyörűen muzsikál a hangszerén. Megajándékoztam pár centtel, amit a rongyos kalapjába dobtam, ami a földön hevert. Elmosolyodott és hálálkodva bólintott. Visszatekintettem a szökőkút felé hátha szabadult fel néhány hely, ahogy a szökőkút felé sétáltam, az eső is rákezdett, magamra terítettem a dzsekim és felkaptam a kutyust a kezembe. Ahogy körbenéztem nem láttam mást, mint esernyők mindenhol és bökdösődő emberek. Fejemet jobbra-balra kapkodtam, ugyanis nem találtam a helyem, már teljesen elvesztettem a irányérzékem, az emberek lökdöstek, morogtak és szúrós tekintettekkel jutalmaztak. Nem mozdultam, csak a fejem csapkodtam jobbra-balra .Kissé megijedtem, már szinte bőrigáztam , mikor valaki:

- mi az kislány, hol vannak a szüleid?- fogta meg valaki a vállam. A mély hang kissé aggódónak tűnt.

-ahhh... – fordultam meg.

Szemem elkerekedett , a szám tátva maradt, de a szemöldök összehúztam , ugyanis milyen kislány? Szülők? Komolyan?  Bár a másik félnél sem volt másképp, habár ő inkább elmosolyodott ezen az egészen.

- hogy mondtad?- kérdeztem vissza szúrós tekintettel.

- elvesztél?- tette fölém az esernyőjét.

- az előtt....hát ahogy vesszük... ööö vagyis nem.- mosolyodtam el zavartan. A srác kérdően felhúzta a szemöldökét. Kirázott a hideg ugyanis már csurgott mindenhonnan a víz,de látom ezt a velem szembelévő srác is észrevette, mert már rám terítette a felsőjét.

- köszönöm.- bólintottam egy halvány mosolyt eresztve. – és csak, hogy tudd nem vagyok kislány.- néztem rá immár komolyan.

- elnézést, hát hátulról... öö nem tudja az ember, főleg, hogy akkora a magasságod, mint egy 11 évesnek.- nevetett fel.

-hahhahaha...- nevettem fel gúnyosan.

- na jó tényleg bocsi, hoppá még be sem mutatkoztam.. a nevem Ha..

- Harry.. tudom, ismerlek ....- mosolyodtam el.

- ugyancsak? Jó bocsi..

- ne csináld, hogy nem ismernek fel..

- ne vágj mindig közbe.- nevetett fel- és képzeld volt olyan eset, hogy nem ismertek fel. Jóóó??- magyarázott.

- ha nem bánod , én most me..

- várj már egy kicsit, hová sietsz „nagylány“?- mutatta macskakörmökkel a levegőben.

- nem vagy vicces- mondtam unottan szememet forgatva.

- na gyere hazaviszünk titeket- simizte meg Daisy fejét.

- viszünk??- ismételtem meg.- és miaz hogy neked azonnal megengedi, hogy hozzáérj semmi morgás nélkül??

- hát tudod engem nemcsak a csajok imádnak- kacsintott rám. Kicsit furának éreztem a helyzetet , hogy pont ő és pont most.

- ja persze én is pont ezt olvastam-  néztem fel rá.

- az csak pletyka- mentegetőzött- ám hogy is hívnak? Még nem is kérdeztem.

- a nevem Anna. – adtam a tudtára, miközben nem tudom, hogy merre ment csak követtem őt a sok ember között, mint egy kiskutya.

-óóh hát itt vagy- nézett le rám.- azt hittem, hogy megint elvesztél- bökött oldalba. Ismét szúrós pillantást vettem felém, bár ez egész vicces volt így elmosolyodtam.

-hülye- boxoltam bele gyengén az oldalába.

- elég elég...még feljelentlek testi sértésért- mosolyodott el, szemei csillogtak , akaratlanul is elmosolyodtam.

- elnézést cukorbaba- emeltem fel a kezem magam elé.

- nézd csak ott vannak a többiek- bökött a távolba.

- várj Harry... túl csönd van... hol vannak a rajongók?- néztem fel rá kérdően.

- te sem láttál a nagy tömegben, hogy itt vagyunk- kacsintott.

- ööö....de te hogy láttál meg?- álltam meg.

- könnyű volt.... ott álltál csak egy helyben és mi sem álltunk messze tőled, már arrébb mentünk mi is...és mivel már említettem, hogy azt hittük, hogy elvesztetted a szüleid és segíteni akartam.

- ez hülyeség...

- na jó én is elvesztem a tömegben, ezt jobban elhiszed?-nevetett fel.

- nagyon jó kedved van, bár mondjuk ezt jobban.

- hééé..maradjunk az 1.-nél ok?ami az igazság- sétáltunk a többiek felé, akik háttal voltak.

- srácook!!!- lépett oda közéjük Harold. Én hátrébb maradtam, nem mentem oda hozzájuk.

- na sikerült vagy elvesztetted ?- bökte vigyorogva oldalba Zayn.

- azt hiszem, hogy elvesztette- vigyorgott Niall. Ahh Niall...

-  hol a kisl... - nézett Harry mellé Louis, de nem tudta befejezni , mert Liam megbökte, aki időközönként  megfordult és észrevett.

- nézzenek oda egy rajongó- bökött felém Louis.

- gyere ide Anna- szólt rám Harry.

- te hülye vagy Louis ... ez ö...- suttogta neki oda Zayn. – vagy nem?

- sziasztok!- léptem oda hozzájuk.

- Harry ....- szólt közbe Liam.

- Srácok,ő itt Anna... nem kislány várj mit mondtál hány éves vagy?

- Harry nem is kérdezted,  de 18 vagyok.

-mivan?? Te vagy 18?- kerekedtek el a fiúk szemei. Én elmosolyodtam rajtuk.

- na nem csak én lepődtem meg, látod?- lépett mellém Harry.

- bocsesz, hogy azt hittük, hogy valami elveszett kislány vagy.- nevetett fel Louis. – csak hát igen hátu...

- igen igen tudom, alacsony vagyok és hátulról félreérthető.- magyaráztam.

- huuu úgy látszik sokszor megkaptad- mondta Zayn.

- hát nem kevésszer az tuti- mosolyodtam el. csatlakoztak ők is.

A srácok hazavittek, az autóban nem nagyon beszéltünk, inkább Daisy-vel foglalkoztak, főleg Niall, nagyon el volt vele.  Nagyon jól telt el ez a mai napom, főleg a srácok dobták fel. Udvariasan megköszöntem, hogy hazahoztak , majd elköszöntünk egymástól 1-1 öleléssel. A szívem majd kiugrott a helyéből, nagy vigyor terült el a számom. Megvártam míg elindul a kocsi amit Lou vezetett, mikor épphogy elindult meg is állt. Kérdően néztem, mikor eszembejutott.....